Ha végignéztük a kimeríthetlen kincstárt, melyet az alkotó művészet úgy
megtöltött remekműveivel, hogy bár nyolczvan év óta rabolják Velencze
kincseit, még meg sem látszik rajta a hiány; akkor nézzük meg azt a
műhelyt is, a hol a hajdani világváros romboló hatalmának eszközei
vannak összegyüjtve.
A velenczei fegyvergyár egész városrész volt hajdan: tizenhétezer
munkásnak adott dolgot; most alig foglalkoztat kétezeret.
Itt látjuk Velenczét, a támadót, a hódítót, ki a milyen nagy volt a
művészetben, épen olyan nagy volt a hadakozásban.
A bejáratot a hirhedett kő-oroszlánok őrzik, miket Athene elfoglalása
után hoztak ide; a lépcsőkön hevernek a nehéz kőgolyók, mik Corynthot
halomba lőtték. A fegyvertár muzeumában sorozva találjuk a tengerészet
és hadiszerek kezdetleges műveitől kezdve fel a tökély magasabb fokáig
mindazon eszközöket, miknek átkozott feladata ölni, pusztítani.
Ott kezdődik a sor azon a bőrből és kötélből készült ágyun, melylyel
Pisani harczolt a szaraczénok ellen, s végződik Gritti aczél-ágyúján,
melynek bronz sárkányfeje okádta a tüzet.
A velenczeiek már a tizenhatodik században feltalálták a
hátultöltő-ágyút; ott áll egy revolverágyújuk is, tökéletes mintája
nagyban a mi forgó pisztolyainknak. Mitrailleuseik minden gályáikon
voltak, akként alkalmazva, hogy azokkal a gálya-rabok fellázadása esetén
az egész hajót végig lehetett seperni s uszó batériáik mintája vetekedik
a mai koréval.
Végül ott látjuk a Bucentoro mintáját. Az igazi Bucentoro, melyről az
utolsó Doge az utolsó jegygyűrűt hajította a tengermenyasszonyának,
régen nincs már, maradványai aranyos korhadékok: a minta mutatja, hogy
mi volt valaha? Csupa arany és bibor! Egy egész roppant gálya
művészfaragványokkal, aranyevezőkkel, bibor-vitorlákkal, a minek nem
volt más hivatása, mint a symbolicus nászmenet a tenger és a köztársaság
menyegzőjénél. Megrakva a világ legnagyobb hőseivel, leggazdagabb
uraival, legkevélyebb bölcseivel; üdvözölve, megkoszorúzva a világ
legszebb asszonyaitól, s rettegve ellenségtől és versenytárstól – és
aztán szuhoktól összeőrölve a molo egyik látogatatlan zugában: csak
mintaképe hirdeti még, hogy mi volt?