Tizián remekműve ez: Mária mennybemenetele.
Tiszta, fenséges, földfeletti kép. Szellemmé alakuló emberalak.
Egyesítve benne a szent, a nő és az anya.
Kiszenvedt fájdalom, előérzete az üdvnek, viszontlátás öröme,
megdicsőülés: mind egy női arcz vonásaiban, egy nőalak mozdulataiban
kifejezve.
A művészet a tökélynek azon a fokán, a hol egy ember egy istent teremt.
Sokáig nem birtam e képtől megválni. Nézése elfeledteti velünk a
külvilágot.
Ha van csodatévő Mária-kép: ez az.
A mit papnak és cathedrának nem sikerült mindenkivel elhitetni, azt
elhiteti vele a művész.
E kép előtt nem lehet senki mahomedán.
Velenczének már csak azért is fenn kell állni örök időkig, hogy keretül
szolgáljon ennek az egy képnek. Drága keret; de a kép még drágább!
Ha még visszatérek Velenczébe valaha, csak azért lesz, hogy ezt a képet
még egyszer meglássam.