Annak az életével, a ki az utolsó sziklabörtön lakója volt, később a
velenczei fegyvergyárban ismerkedünk meg. Az arsenal muzeumának
főteremében, a jobboldali fal legutolsó szekrényének egyik osztályában
vannak megtartogatva Carrara herczegnek pokoli leleményességű
készülékei, a mik iszonyú életének vázlatát képezik. Ott van egy
borzasztó eszköz, a melylyel neje hűségét hitte biztosíthatni. Csak
férfiaknak mutatják meg, vagy oly nőknek, a kik már olvasták Dumas
legujabb darabját. Mindjárt mellette egy érczdiadém, mely kinzó szerrel
a nő fejét átszorítva, csikarta ki attól a titkos imádó, a vetélytárs
nevét. Aztán jön egy kapukulcs. Az a vetélytársnak lett elküldve, hogy
azzal titokban felnyithatja a palota oldalajtaját. Hanem a kulcsban egy
egész pokolgép van elhelyezve. A mint a zárban elfordítják: a
fogantyúból egy éles szigony pattan elő, mely rögtön-ölő méreggel van
befertőzve. Az éjjeli látogatót az megölte. Azután látható egy kis aczél
tegez: akkora, hogy egy köpeny oldalzsebében elfér. Ehhez finom
mérgezett aczélnyilacskák készítvék, mikkel a féltékeny herczeg
vágytársait messziről, észrevétlenül sebezé halálra. Utoljára jön egy
czédrusfa ládikó, olyan mint egy ékszertartó. Csakhogy ékszerek helyett
pisztolycsövek vannak benne elhelyezve. Ezt ajándékul küldé egy
hölgynek, ki szerelmét megvetette, s a fölnyitáskor a pokolgép
agyonlőtte a szép asszonyt. Ez volt a legutolsó vétke Carrara
herczegnek. Ez a sóhajok hidjára s az átkok vermébe vezette. A
priggionik multja igazolva van. A hol a bűn ilyen hatalmas volt, ott a
büntető kéznek is ilyen erősnek kellett lenni.