Nem piacz az: – egy óriási terem, három oldalát márványpaloták képezik,
egyforma merész, tündérektől kigondolt s óriásoktól keresztül vitt
építészet: filigránmunka kőből, egy négyszögű tér márványnyal és
trachittal pallózva, előterében a Márk-templom megragadó képével.
Maga a tér oly üres most. Alig jár rajta más, mint egy pár kedélyes
idegen, ki mulatságát találja benne, hogy a galambokat megetesse; miknek
ősei a monda szerint Dandolónak tettek nagy szolgálatokat mint
postagalambok Candia ostrománál; unokáik most ezerével elszaporodva
kisérik a bőmarkú idegent, rászállnak kezére, vállaira. Ez a Márk-tér
egyedüli népe.
Hajh, más idők voltak azok, mikor tarka embercsoportok tudták megtölteni
az óriási termet, melynek teteje a derült ég s várták annak a
kapunagyságú ablaknak megnyiltát, a doge-palota oszlopsora fölött,
melyen át az ujon választott doge mutatta be magát a népnek. Vagy mikor
a pápa eljött meglátogatni a tengerek uralkodóját, hogy ott találkozzék
Frigyes császárral: még most is ott a három veres márványlap a
Márk-templom bejáratánál, mely találkozásuk helyét jelzi! Vagy mikor
Enrico Dandolo visszatért a diadalmas hadjáratból, jelentve, hogy
elfoglalta Konstantinápolyt! Vagy mikor Loredan megjött a török hajóhad
megsemmisítésének diadalhirével. Vagy mikor Morosini meghozta a
kőoroszlánokat a marathoni csatatérről azzal a diadalhirrel, hogy
sikerült Athenét, Corynthot földig rombolnia! A mikor a selyemben,
bársonyban pompázó tömeg üdvrivallása mellett felhuzták arra a három
óriási árboczra a Márk-templom előtt a három szolgakirályság lobogó
zászlóját. A respublika három királyságot tartott zsámolyhordozójának s
nevezte koronás szolgáit cyprusi, candiai, moreai királyoknak! –
Ellenség nem taposta e szent négyszöglapokat soha: a franczia
forradalomig. – Az «egyenlőség» volt az, a mi a dicsőség utolsó zaját is
elnémította. – Ez ellen elfeledtek fogadalmi templomot építeni. Most az
egész velenczei élet megfér a paloták boltozatos oszlopcsarnokai alatt.
Még itt is nagyszerű. Este a kivilágított boltok sorozata a velenczei
ékszerészet ezeregyéjszakai pompáját ragyogtatja elő, s a világ minden
nemzetei találkoznak össze a zajos sokadalomban.
A Márk-templom egyik oldalán, a piazzetta felől áll a négyszögű torony,
a campanile, melyhez lépcső nélkül vezet fel a csiga-út, s a honnan az
egész várost belátni; a másik oldalán az órához, tetején a két
érczóriással, kik az óraütést mimelik. A középtért teljesen betöltő
Márk-egyház úgy tünik fel e palotaegyetem közepett, mint egy művészien
faragott oltár közepén a még pompásabb szentségtartó: ötszáz
márványoszlopával, öt, merészen kétszer egymás fölé emelkedő byzanczi
boltivével, góth tornyaival, aranyozott kupoláival; a tornyocskákban
szent alakok márványszobrai, a boltivek homlokfala remek mozaikképekkel
kitöltve; főkapuja fölött az a hirhedett négyesfogat, aranyozott
bronzból, mely másfél ezer év óta van befogva a nagy hódítók
diadalszekerébe. Először Traján diadalivét diszíték Rómában; innen Nagy
Constantint kisérték Byzanczba; Konstantinápoly elfoglalója: Dandolo
Velenczébe hozta őket; innen első Napoleon, Velencze legyőzője vitte el
az aranyos diadalparipákat saját győzelmi ivéhez Párisba, a honnan ismét
Páris elfoglalása után hozta őket vissza Első Ferencz Velenczébe. Ez
arany quadrigának minden útja egy világváros elvesztébe került!