A BACHUS-SZOBOR.

A magyar emigratió, mint el van ismerve, nem keverte be a hirét azzal,

hogy alacsony kéregetéssel alkalmatlankodott volna a jó barátainál. Élt

a hogy tudott s igyekezett magát hasznossá tenni.

Egy csapat emigrans Angliába készült Olaszországból s fogytán lévén a

pénzmagja: alig futotta ki, szüken szabva minden igényt, az utat odáig.

Hát összetették a pénzüket s rábizták ** S**-ra, hogy ő mint

legügyesebb, sokat utazott férfiu, alkudjék meg belátása szerint valami

hajóssal, a ki őket elszállítsa Angliába s az uton ellássa valami

szegényül. Kilátás büzhödt vízre, kétszer sültre és szárazhalra.

** S** barátunk szétnézett, keresgélt, utoljára talált egy szép antik

Bachus-szobrot, a mit épen akkor ástak ki Pompéjiből, az megtetszett

neki, oda adta érte a társaitól összeadott utiköltséget s hazavitte

nekik a szobrot.

– Nézzétek ezt a pompás Bachust, a mit a pénzeteken szereztem!

No képzelhetni azt az egyetemes zsinatot, a mi erre támadt.

Azoknak hajó kellett volna, s kaptak helyette egy Bachust.

– Ne zugolódjatok; biztatá őket S** barátunk, jó lesz ebből.

Odavetődik egy angol mylord. S** barátunk ismeretséget köt vele. Az

meglátja nála a Bachus-szobrot. Beleszeret rögtön s igéri ötszörös árát

annak, a mennyin S** barátunk vette.

De már most hát jó üzlet lesz belőle mégis.

Az ám: S** barátunk azt mondta rá, hogy nem eladó.

Ettől még jobban belebolondult a mylord s igérte mázsa számra a

sterlinget érte.

S** barátunk elvégre azt mondta neki: hogy igaz gentleman nem szokott

nyerészkedni, különösen nem a barátjain. Hanem ha már olyan nagyon

megszerette azt a szobrot a mylord, hát tessék elfogadni ajándékba.

Ott van ni! most már aztán se szobor, se hajó!

Dehogy nincs hajó.

Az angol mylord úgy meg volt hatva a nagylelkűség által, hogy ** S**

barátunkat s emigrans társait mind fölszedte a saját yachtjára s úgy

szállítá el Angliáig; s utközben büzhödt víz, kétszersült, szárazhal

helyett pezsgővel, pástétommal traktálta őket egész Southamptonig; s még

Angliában is gondja volt rájuk, kit ide, kit amoda elrekomendálván.

Tehát mégis jó volt azt a Bachus-szobrot megvenni.

Megtörtént regék: Beszélyek · 第 37 / 130 题