(Egy éltesebb ur – valamikor régen azt mondták volna: «nyugalmazott
donzsuán» – nagy fotelben ül és több fiatal hölgynek előadást tart.
Fiatal koráról beszél, most már megöregedett asszonyokról beszél és
számozza őket. Ilyenformán):
Az ur: A tizenegyedik után következik a tizenkettedik.
A hölgy: Milyen volt?
Az ur: Ez volt a leggonoszabb nő, a kivel bűnös életemben találkoztam.
A hölgy: Mit tett szegény?
Az ur: A legnagyobb gonoszságot követte el, a mit asszony férfival
elkövethet. A költő szerint a legnagyobb bűn a hazaárulás, erre nincs is
bűnbocsánat. De ezt férfiak szokták elkövetni. Ő azonban elkövette a
legnagyobb asszonyi bűnt.
A hölgy: Mit tett? Mit tett?
Az ur: Igazat mondott.
A hölgy (rábámul, jelezve, hogy nem érti).
Az ur: A nőnél az igazmondás olyan, mint a férfinél a hazaárulás. A nő
hazája a hazugság. Ha ettől elpártol, az én szememben vége.
A hölgy: Hát hogy történt?
Az ur: Mondtam, hogy ő volt a tizenkettedik. Én gazdag ember voltam s
megengedhettem magamnak azt a luxust, hogy ne törődjem semmi mással,
csak a nőkkel. Mialatt a többieket a nép nyomora, a gazdasági helyzet, a
művészet, a politika érdekelte, azalatt én úgy éltem itt Pesten, mint
egy feketekabátos ur, a ki az ifjabb Dumas valamelyik darabjából
elevenedett ki. Selymek és bársonyok közt éltem, nyakak, vállak, fehér
arcok közt. És eljutottam oda, a hová a többi férfiak nem érnek rá
eljutni: harmincznégyéves koromban tisztában voltam a nők hazugsági
technikájával. A nő tizenötéves korában már kész hazug, húsz éves
korában zseniális hazug, harminczéves korában tökéletes hazug. Én
harmincznégyéves koromban utólértem a húszéves nőket. Minden dicsekvés
nélkül mondhatom, hogy zseniális hazug voltam.
A hölgy: Maga is hazudott?
Az ur: Soha.
A hölgy: Hát?
Az ur: Ők hiába hazudtak nekem. És ez nagy szó. Minden ott kezdődik,
hogy az ember megkérdezi a nőtől: «szeret?» – A nő erre azt feleli:
«nem.» Vagy ezt: «igen.» Harmincznégyéves lettem, mikor sikerült elérnem
azt, hogy értettem nemcsak a női nemet, de a női igent is. A nő azt
mondja: «az Andrássy-útról jövök.» Húsz évig kell köztük élni, mig az
ember rájön, hogy ez azt is jelentheti: «nem voltam Budán.» Mi sem
természetesebb, mint hogy ebből viszont az következik, hogy Budán volt.
Azaz: el akarja hitetni velem, hogy Budán volt. Tehát nem volt Budán.
Érti?
A hölgy: Nem.
Az ur: Örülök, hogy rögtön megértette.
A hölgy: De mondom, hogy nem értem.