Julika: Minek szidod?
Marika: Mer taval, mikor én erre a Pestre gyüttem, engem is becsapott
egy illen hordár. Ne sírj fiam, én is azzal kezdtem. Esztendőre lesz
huszár. Maj csak akad neked is. Hogy híjják?
Julika (sirva): Hordár.
Marika: A neve is hordár?
Julika: Nem. Csak a rangja. A neve… Hugó.
Marika (vigyorogva): Micsinyál?
(Julika hátbavágja Marikát és leugrik a ringlispilről, a mely már
egészen lassan forog. Aztán elszalad, elvegyül a por, az emberek, a
pereczek, a kendők, hinták közé. Sok zene szól, mindenfelé,
össze-vissza. A nap vörösödik, lemenőben van. Hűvös szél jön az
Üllői-úton.)