Julika: Hugó.
Marika: Micsinyál?
Julika: Hugó, Hugó, Hugó. Ez a becsületes neve. Hát a tiedet hogy
híjják?
Marika: István.
Julika: Az szebb. De mer az huszár. Huszárt nem híhatják úgy, hogy Hugó.
Huszár, az István. Az enyim az Hugó. Katonahugó.
Marika: Millen katona?
Julika: Piros.
Marika: A nadrággya?
Julika: Nem.
Marika: Kabáttya?
Julika: Nem.
Marika: Hát?
Julika: Sapkája.
(Nagy szünet.)
Marika: Hogy híjják?
Julika: Hugó.
Marika: Hordár az, fiam, ott győjjön rá a frász. Mingyá kellett volna
tudnom. Hugó, az hordár. Piros sapka, az hordár. Se kardja, se puskája…
Julika (ragyogva): De szalutál. Te mondtad, egyrű ismerszik meg.
Marika: Nem is szalutál, mer köszön.
Julika: Czivilnek köszön, de katonának szalutál, nekem is szalutál.
Marika: De szám van a sapkáján.
Julika: Tüzérnek is van, még a gombján is. Azér, mer Hugó, azér lehet
katona. Szalutál is, piros sapkája is van, köpik is.
Marika: Köpik?
Julika: Egész nap a sarkon áll a vártán és köpik. Szuronya nincs, de
kése, az van. Katona, katona, katona.
Marika: Hordár az, fiam, ott győjjön rá a frász.
Julika: Katona, katona, katona, katona, katona. Te mondtad, mer
szalutál.