Az asszony: Látja, milyen férfi volt megint? Azt mondtam: végérvényesen
és maga ezt úgy vette, mintha egy ügyvéd mondta volna. Indult kifelé. A
homme a femmes ilyenkor nekiugrik az asszonynak és azt mondja: hát ki
vagyok dobva, akkor itt maradok és megcsókollak.
A férfi: Hm… ejnye, ejnye… szóval… hát ha ki vagyok dobva, akkor itt
maradok és megcsókollak. (Meg akarja ölelni.)
A szobalány (belép): Doktor Szántó van itt.
Az asszony: Itthon vagyok.
A férfi: Micsoda? Ezt fogadja? Hah, hah! Aha! Hát ő az utód? Értem.
Megyek. Alászolgája. Most már értem, hogy ki vagyok dobva.
Az asszony: Bocsássa be a doktor urat. (A szobalány kimegy.) Maga pedig
szépen menjen el.
A férfi: Ki vagyok dobva, ki vagyok dobva.
Az asszony: Dehogy van kidobva. (Kituszkolja a másik ajtón, mialatt a
főajtón belép a doktor.)
A doktor: Kezét csókolom. Volt itt valaki?
Az asszony: Senki. Magam lustálkodtam. Üljön le, doktor.
(A kidobott férfi tragédiája itt végződik. Vagy ha így jobban tetszik:
itt kezdődik.)