– Kegyelmed igen gyönge, kedves barátom, – mondta a szive hangján, –
viziói vannak, halluczinál. Gondom lesz rá, hogy megerősödjék… Nézze –
tette hozzá hirtelen hangot és modort cserélve, – úgy mint én! – És
kifeszítette hatalmas karjait, hogy a ruhája szinte repedezett bele. –
Jó lesz barátom? – enyelgett a nazarénussal, mint apa gyermekével. –
Ugye jó?
– Jó, – mondta a nazarénus és imádattal nézett fel a _hősre_.