XXXII.

A postahajó megjött és meghozta az uniformisom; a hajóra azután berakták

a báró sok ládáját, kagylóit, moszatait, mindenét. Most nagy kannákat

cipeltek heringgel telin; este már tovább megy állitólag.

Előszedtem a puskám és mindkét csövét erősen megtömtem puskaporral.

Mikor elvégeztem ezt, jelentősen pillantottam magam elé. Kimentem a

hegybe, puskaporral tömtem meg a bányászott lyukat és megint felentősen

pillantottam magamra. Mindent elkészitettem hát. Lefeküdtem és vártam.

Óraszám néztem. Egész idő alatt azt hallottam, hogy a kikötőhidnál, mint

recseg-ropog láncain a hajó. Most várnom kell néhány pillanatig. A hold

nem jött fel még és én eszeveszettként bámultam a sötét éjre. Amikor az

előárboc csucsa megjelent a szirtek között, meggyujtottam a kanócot és

gyorsan visszavonultam. Egy perc telt el.

Hirtelen borzalmas robbanás hangzott, a szikla port szórt magából, egész

sereg kőszilánk szállt a magasba és irtózatos dörgéssel zuhant, zuhant a

mélységbe egy óriás darab szikla. A hegyeken köröskörül visszhangzott ez

a zaj, ez a dörgés. Elővettem a puskám és kilőttem az egyik csövet: az

soká tizszeresen verte vissza. Egy pillanattal később a másik csövet is

kilőttem és a levegő reszketett az üdvözlő lövésektől. A visszhang pedig

messzi vidékeknek vitte hirül az én üdvözlő lövéseim és ugy hangzott

mindez, mintha a hegyek egyetlen kórusban kiáltoznának üdvözléseként a

távozó hajónak. Kurta pillanat mult el, a visszhang elcsöndesedett, a

hegyek megnémultak és a földön békességes csönd volt megint. A hajó

eltünt az alkonyulatban.

Valami különös izgalomtól remegtem; hónom alá vettem a furót, a táskát

és merev térddel lefelé tartottam a hegyről. A legkurtább uton mentem és

folyton nyomon követtem az általam okozott hegyomlást, ami füstölgő,

forró nyomot hagyott maga után. Asopus az egész idő alatt nyugtalanul

ment és tüszkölve rázta fejét az égés szaga miatt.

Amikor leértem a csónakkikötőbe, nagy fölindulásom megmerevitett egy

pillanatra: a lezuhant sziklatömbtől szétzuzottan egy csónak hevert és

mellette összeroncsolt tagokkal Éva, Éva megőrölten, szétszaggatottan az

irtózatos lökéstől. Teste a fölismerhetetlenségig szétszaggatott volt.

Éva holtan feküdt azon a helyen.

Pán · 第 44 / 65 题