Éva, Éva, szerelmem, rabszolgává alacsonyitanak és te nem panaszkodol
mégsem. Lám, most mosolygasz mindent és mosolyodon az élet tör
keresztül, ha rabszolga vagy is!
Mikor a bányászó helyemre értem, megmeredtem a meglepetéstől. Láttam,
hogy emberek jártak ezen a helyen, felkutattam a nyomokat a fövenyen és
megismertem Mack ur hosszu, hegyes cipőit. Mit csavarog az erre?
gondoltam és körülnéztem. Nem láttam senkit. Nem is gyanakodtam.
Leültem, ráütöttem a vésőre és nem is gyanitottam, hogy milyen
őrültségbe kezdtem.