A hegyen ülök és bányászok. Kristályos őszi levegő fog körül, a kalapács
ugy hangzik, ütemesen csapkod a furóra, Asopus mellettem ül és
csodálkozón nézi a munkám. Néha-néha az elégedettség árad el lelkemben;
nem tudja senki, hogy itt ülök a kopár sziklákon.
A vándor madarak elmentek már; szerencsés utazást és boldog
viszontlátást. Cinegék, sólymok és néhány hegyi veréb éldegélt még a
sivár, köves mezőn és a csenevész bokrok között; pipp pip! Olyan
különösen megváltozott minden; a lucfenyő vörösen válik el a szürke
kövektől, amott egy harangvirág, a bojtorján közül egy madár emelkedik,
szeliden ringatja magát és csöndesen énekel: hallga. Ám minden fölött
egy halászkeselyü kóvályog, a nyakát előrenyujtja és eltünik az erdő
irányában.
Megjött az este; leteszem a vésőt, a kalapácsot és elrejtem egy szikla
alá. Pihenek. Minden szunnyad, északon fölkel a hold és a hegyek
rengeteg árnyékot vetnek. Telihold van; olyan, mint valami virágzó
sziget, olyan mint valami ércből való rejtély és én nézem és én
kerülgetem és én csudálom. Asopus fölemelkedik és nyugtalan lesz.
Mit akarsz Asopus? Ami engem illet, én kimerült vagyok a fájdalomtól,
elakarom feledni őt, borba akarom fojtani őt. Parancsolom Asopus,
nyugodtan feküdj, semmi nyugtalanságot nem akarok látni. Éva kérdezte:
Gondolsz néha-néha rám? Én feleltem: Mindig te reád! Éva megint kérdi:
És örvendsz, ha rám gondolhatsz. Feleltem; nagy örömmel, semmi mással,
mint örömmel. Akkor mondta Éva: A hajad őszül. Én feleltem: Igen,
őszülni kezd. Ám Éva kérdezte: De amiatt őszül, amire gondolsz? Erre azt
feleltem: Talán… Végül azt mondta Éva; Akkor nem csupán énrám gondolsz…
Asopus feküdj csöndesen inkább, valami mást beszélek el neked…
Ám Asopus fölállott és idegesen a völgy felé ráncigált, ugatott és a
kabátom rángatta. Mikor fölállottam és követtem végre, nem tudott elég
gyorsasággal rohanni. Az égre és az erdők fölé vörösség szökött; szemem
előtt fatüz lobogott, egy óriási máglya. Megállottam, magam elé
meredtem, mentem néhány lépést és megint magam elé meredtem – a kunyhóm
lángokban állt.