– Miért teszi ezt, Éva?
– Mert téged szeretlek!
– Honnan tudja ő?
– Én mondtam neki.
Szünet.
– Bár adná isten, hogy ne lenne ily kegyetlen hozzád.
– Nem tesz semmit! Most nem tesz semmit!
És mint gyöngéd, reszkető hang éneke fölcsendült az erdőn.
És a lomb még sárgább lett, erősen haladtunk az őszbe, az égen már
sokkal több csillag volt és a hold most olyannak tünt, mint az
ezüst-árny, amit aranyba mártottak.
Nem volt hideg, nem, csupán hüvös csend és forrongó élet volt az
erdőben. Minden fa állt és merengett. A málna megért.
Igy következett el augusztus huszonhatodika és ezzel a három jeges
éjszaka.