Egy napon híre jön, hogy Makedonia királya, Perdikkas, az illyrekkel
folyt harcban elesett. Aztán, hogy az öccse, _Filep_, Aristotelesünknek
(két évvel kisebb) gyermekkori játszótársa, haza szökött Thebaeből, ahol
évek óta (sokáig a nagyműveltségü Epamínondas házánál) mint tusz élt.
Kezébe ragadta a hatalmat, előbb csak mint unokaöccsének gyámja; majd,
hogy az illyreket leverte, vágytársait félretolta, s államát
megszilárdította – mint elismert király.
Aristoteles örvendett a régi kicsiny pajtásáról szóló nagyszerü
híreknek. Egy-kettőre már levélben üdvözölte őt, s lelkére kötötte, hogy
a dolgok forgandósága között is, Athenae, mint a műveltség fényes vára
iránt, mindig megbecsülő figyelemmel és jóakarattal legyen. Ez javára
lesz a saját hírének-nevének, de hatalmának is. Filep (nem hiába forgott
bölcs Epamínondas körében) megértette a tanácsot, követte is.
(Kisebbszerü dolgokban.)… Athenae Fileppel szemben Argaeusnak a
trónkövetelését támogatta volt, s haddal is segítette. A győztes Filep
pedig az athenaei hadifoglyokat – váltságdij nélkül bocsátotta haza…
Amphipolis városát (szemközt Stagirával, a tengeröböl túlsó partján),
amely, míg Perdikkas el nem foglalta, az athenaeiek gyarmata volt, Filep
a makedon hatalom alól kibocsátotta és nem adta ugyan vissza Athenaenek,
de szabaddá tette. (Később mégis csak visszahajtotta maga hatalma alá.)
Athenae valóban kezdett rászorúlni a kíméletre. Valaminthogy
veszteségeire is kezdett rászolgálni. Fejetlen kormányzata
elidegenítette tőle a hatalmában levő gyarmatokat. Byzantion város,
Chios, Kós és Rhodos szigetek szövetségbe állanak, hogy magukat Athenae
kötelékeiből kivonják. Négy esztendeig tartó háboruban vissza is nyerték
függetlenségöket, s ezzel Athenae jövedelmei tetemesen megapadtak.
Sebeit a köztársaság a hadvezérek ketteje ellen árulás címén indított
keresettel balzsamozta.
Ezalatt tört ki a Szent háboru is, a delphfi templomért, melyet az
Amphiktyonok határozataival megbántott Phókis elfoglal, Lokris pedig
megvédelmezni nem bír. Athenae Phókist pártolja, s ezzel kiteszi magát a
Phókis ellen beavatkozásra hívott Filep megtorlásainak.
Aristoteles távol tartotta magát a Filep ellen izgúló állam dolgaiba
való beleszólástól, s nem tette ki magát a makedonbarátság gyanujának.
Az összeköttetés, amelyben Makedonia királyával véletlenűl állott,
nagyon is táplálhatta volna ezt a gyanut. Beszélték (az igaz, csak sok
évvel később), hogy Filep, amikor Sándor fia világra jött (ez a Szent
háboru kitörésének évében történt, azon a napon, amelyen az ephesosi
Artemis-templom leégett), ezt írta volna levélben Aristotelesnek:
„Tudatom veled, hogy fiam született. Még nagyobb az örömem azon, hogy a
te idődben született. Tőled nevelve, oktatva lesz ő méltó hozzám, s fog
megfelelni öröklendő nagy hivatásának.“ Vagy igaz, vagy nem; Aristoteles
maga nem kérkedett effélével. Bizonyos, hogy uralkodó mellé hírneves
bölcset szegődtetni, s híres philosophusnak államot szolgálnia akkor
éppen nagy divat volt. Ilyen volt a viszony Platón és a syrakusaei Ház
között. Aristotelesnek is, huszonnyolc éves korában, méltó becsvágya
lehetett a makedon Házat tudományával szolgálnia.