Így Aristoteles a Platón akademiájában ismeretséghez és elismeréshez
jutott, még mielőtt a mesterrel, akitől tanúlni vágyott, színről-színre
találkozott volna.
Platón törzsökös hallgatói, az idősebbek, elmaradoztak az Akademiából.
Inkább csak a symposionok tartották őket össze. De remélték, s
beszélték, hogy a mester (talán előbb is, mint akarta) haza fog térni.
Mert Syrakusaeból nem bíztató hírek szállingóztak Platónnak államformáló
sikerei felől. Az ifju Dionysios szép tehetség, de semmi akaratereje.
Sem hadvezérnek, sem uralkodónak nem nevelték. Hogy követhesse ez
Platónt, akit leghűbb tanítványai közül is mindig többen tudtak
elragadtatással tisztelni és csodálni, mint megértését életükkel,
cselekedeteikkel tanusítani. Platón az ő isteni gondolataival az
igazságosságról, az állam őreinek igazságosságra neveléséről, s arról,
hogy az életnek egyedüli föladata az erény, a bölcseség és a jelen és
jövő életben boldogító jónak valósítása – Dionysiosból kegyes
ráhagyásnál egyebet nem bírt kiváltani. Sokkal fogékonyabban hallgatta
az ifju tyrannus a csélcsap hízelgőknek a beszédeit, akik (hallgassuk el
a neveiket) gyönyörök hajhászásába vitték, s jó szellemét, Diont, mert
útjokban állott, számkivettették. Ezzel Platónnak is eltörték az
istápját.
Ilyen hírek jöttek a sikeliai vállalatról.
Aristoteles eléggé itthon volt (harmadik éve már) Athenaeben. Nyílt
szemével jól fölfogta ezt az itteni, Platónnak nem tetsző, demokratikus
_államformát_. Megtudakozta és megértette az annyit emlegetett
syrakusaei _országlás_ mibenlétét is, amelyet Platón meg akar javítani.
A symposionokon pedig megismerkedett a Platón tudós unokaöccsével,
_Speusippossal_ s ennek kortársával, _Xenokratessel_, akik hallgatták
volt már a Platón Politikosát, s szivesen megismertették vele. A
bölcselkedést gyönyörűnek találta benne. De az ő pontos ismeretekre
vágyó, s okoskodni magától is képes elméjét nem elégítette ki. Hol van
az állam fogalmának a tapasztalati tényekből, a historiából és az
életből merített értelmezése? Ha az államok kormányzóit hivatásukra kell
(pedig valóban kellene) tanítani: legelőbb is a valóságokat tárjuk
szemök elé, mert gyakorlati célt akarunk elérni.
Jegyzetek, kivonatok gyüjtéséhez kezdett hát, amelyekben aztán, hosszu
éveken át, másfélszáz országlásformának leírását foglalgatta egybe.
(Ezek egybevetésével alkotta később a maga _Politikáját_.)
Mit dolgozik? Készül, hogy mentől jobban megérthesse majd Platónt. A
Platón Államát.