– Hol vagyunk?
– A fronton.
A fronton!… Egy pillanat alatt ez a szó végigrobbant, mint ezernyi
patron. Mindenkinek kifordult a lelke a sarkából.
A fronton!… Azt a kutya irgalmatlanságát… Még csak meg se mondták előre.
Hát mit gondolnak ezek a magyar bakáról?…
Gáspár a földhöz vágta a sapkáját. A foga közt még most is ott lógott a
hervadt gaz. Az önkéntes-káplár kinjában ránevetett.
– Úgy-e, milyen virágok nyilnak itt!
– Hagyjon békén, – morogta Gáspár veszekedetten, – mer magába megy az
első golyóm, káplár úr!…
Reggelre be voltak osztva a megfogyott keretekbe.
Mikor a nap fölkelt, a katonák a magas és bűbájos hegy tetején álltak a
felséges reggeli napfényben.