_Voltak, Almásy;_ majd _Törő_ egyedül és _Radovánnal_.
_Almásy:_ Kegyelmes uram, jelentem alássan: az iratok átkutatásával
készen vagyunk, az őrnagy-hadbiró úr kéreti excellenciádat.
_Az altábornagy:_ Megyek. (Törővel le akarja zárni a beszélgetést.) Na!
Na! Hát itt kell maradni békességben. Maradni. Meggondolni a dolgot.
Elfogadni, amit ajánlottunk. Na! Majd estére azután megbeszéljük a
dolgot. Na.
_Törő_ (hideg gőggel, elfojtott dühvel hallgat).
_Az altábornagy:_ No, isten velünk. Na, – nichts für Ungut! – Szervusz,
szervusz. (Indul.)
_Almásy_ (aggódva nézte Törőt, halkan): Szabad nekem, kegyelmes uram,
néhány szót váltani Törővel?
_Az altábornagy:_ Most nem. Most hagyd. Hadd rágódjék egy kicsit.
(Elmegy.)
_Almásy_ (kelletlenül vele megy).
_Törő_ (egyedül maradt; fogcsikorgatva néz utánuk és ökölbeszorított
kézzel néz körül. A dühe egyre nő; egyszerre elszánja magát és rögtön
hangosan kiált): Radován!
_Radován_ (rögtön megjelenik a kastély felől. A főlakáj nyitotta ki
előtte az ajtót. Mind a ketten hallgatóztak): Tessék.
_Törő:_ Radován, én innen rögtön el akarok menni.
_Radován_ (lesben állva): Nehéz lesz. Ezek majd erőszakkal is vissza
akarnak tartani bennünket.
_Törő:_ Hát akkor meg kell csalni őket. Csináljon valamit, – bánom is
én, – én nem maradok itt.
_Radován:_ Ha ön csakugyan nem fél tőlük…
_Törő:_ Én? Kinevetem őket.
_Radován:_ És ha ön csakugyan tárgyalni akar azokkal, akik a találmányát
meg akarják venni…
_Törő_ (egy másodpercnyi habozás után): Tárgyalni akarok velük. Ha
megadják azt az árat, amelyet kivánok, eladom nekik.
_Radován:_ Ők nagyobb árat adnak, mint amennyit ön kíván. Ha tehát ön
nem fél ezektől itt…
_Törő:_ Nem félek, ha mondom.
_Radován:_ Akkor egy félóra mulva indulhatunk, egy óra alatt a Dunához
érünk és estére szerb parton vagyunk.
_Törő_ (megütődve): Szerb parton? Oda nem megyek.
_Radován:_ Hát román parton, ha úgy tetszik. (Szünet.) Az jó lesz?
_Törő:_ Az jó lesz. (Szünet.) Át a Dunán. Ott szabad ember vagyok és
szabadon alkuszom. Az jó lesz.
_Radován:_ Egy félóra mulva, – egy negyed óra mulva itt leszek, – addig
vigyázzon arra, amit tesz, – észre ne vegyék, hogy menni készülünk.
_Törő_ (előbb nem akar a tettetésbe beleegyezni, azután fanyarul): Jó,
majd vigyázok. (Elmerülten gondolkozik. Felkapja a fejét. Csenget.)
_Radován_ (elmegy. Ismét a főlakáj nyitja ki az ajtót előtte. Távozás
közben visszafordul. Inkább a főlakájnak, mint Törőnek): El kell
távolítani az altábornagyot és Almásyt.
_Törő_ (vállat von).
_A főlakáj_ (bezárja mögötte az ajtót).
_Törő_ (mélyen elmerülten gondolkozik, azután felkapja a fejét.
Csenget).
_A főlakáj_ (rögtön belép).
_Törő:_ Hol van a bárónő?
_A főlakáj:_ Lent a parkban. Néhány vendég még csak most búcsúzik.
_Törő:_ Köszönöm. (Hátul lemegy a parkba.)
_A főlakáj_ (utána néz; utána akar menni).