HATODIK JELENET.

_Voltak_, majd az _altábornagy_ és _Törő_.

(Az altábornagy hangja hallatszik.)

_Almásy:_ Hát majd meglátjuk. Ezt is: köszönöm kis Paula.

(Az altábornagy hangja lent: Szervusz uraim.)

_Almásy:_ Most menjen innen drága kis Paula… Nagyon köszönöm…

Viszontlátásra.

_Paula_ (elmegy).

_Az altábornagy:_ Hol van Törő? Küldd ide.

_Almásy:_ Már szóltam neki.

_Az altábornagy:_ Te menj a többiekhez és ha készen vagytok, szólj

nekem.

_Almásy:_ Igen… (Habozik:) Antal bátyám, engedd meg, hogy még egyszer

könyörögve kérjelek: ne beszélj még Törővel.

_Az altábornagy:_ No hát ez már mégis… Kikérem magamnak. Elég volt.

Hátra arc. Indulj.

_Almásy_ (habozik, de).

_Törő_ (fölsétál hátulról a terraszra).

_Almásy_ (erre sarkon fordul és elmegy).

_Az altábornagy_ (dühös; katonásan): Tessék helyet foglalni.

_Törő_ (felsőbbséges és mosolygó; leül).

_Az altábornagy_ (pattogva): Tudtára adom önnek, hogy a

hadügyminisztérium várva-várt táviratát ma délután megkaptam.

_Törő_ (nagyon nyugodtan): Ugy?… Na?… És?

_Az altábornagy_ (bosszantja a Törő felsőbbsége): A hadügyminisztérium

az ön találmányát öt millió koronáért átveszi.

_Törő_ (föláll; vár; gőgösen): Nem veszi át.

_Az altábornagy:_ De átveszi. Én föl vagyok hatalmazva…

_Törő:_ Nem veszi át.

_Az altábornagy:_ Miért ne venné át?

_Törő:_ Mert én nem adom.

_Az altábornagy_ (lobog benne a düh, hangsulyozva): Nem adja?!

(Nyugodtságot erőszakol magára:) És miért nem adja?

_Törő:_ Én excellenciádnak megmondtam, hogy húsz millió az ára. – Annyi

az ára.

_Az altábornagy_ (pattogva): Ez rengeteg pénz.

_Törő:_ Én úgyis ajándékot adok az országnak, a hadseregnek, a

hadügyminisztériumnak, a királynak… mindnyájuknak itt.

_Az altábornagy_ (pattogva): Rengeteg pénz. Az ország pénze és nekünk

nemcsak jogunk, hanem kötelességünk az alkudozás.

_Törő:_ De ne velem alkudjanak. Mit kolduskodnak én velem…

_Az altábornagy_ (pattogva): Nincs személyre tekintet. A monarchiával

szemben mindenki egyforma.

_Törő:_ Mindenki? Én is, aki győzhetetlenné teszem azt, aki mellé

odaállok? Velem kolduskodnak, aki az életet és a halált tartom a

kezemben? (Teljes indulattal, úgy hogy az altábornagy szinte megszeppen

tőle:) Mit tudja ön: nem azért várakozik-e az a hadsereg, a mely velünk

szemben áll hetek óta, mert még nem tudja, hogy én ki mellé állok? Mit

tudja ön, nem jelenti-e a békét, ha én önöknek adom a találmányomat és

nem jelenti-e a háborut és a vereséget, ha másnak adom?

_Az altábornagy_ (megzavarodva): Akkor ingyen kell ideadnia. Köszönettel

fogadnia, akármit kap érte. Akkor annál inkább a hazafiasság parancsára

kell hallgatnia.

_Törő:_ Eh!… Én mondtam már, hogy én nem tartozom senkihez.

(Szünet.)

_Az altábornagy:_ Ön katonatiszt volt.

_Törő:_ És nem egészen önként távoztam. Az adósságaim miatt el kellett

mennem és belekerültem egy olyan nyomoruságba, hogy a száraz

kenyérhéjakat szedtem volna föl az utcán, ha nem szégyeltem volna. Velem

hát így hiába beszélnek… Összegezem azt, ami mondanivalóm még van: az én

Hungaritom félelmesebb minden eddig volt robbanószernél; minden fegyver

értékét megtizszerezi, az ágyúét megötvenszerezi, azt, akinek a

tulajdonában van, győzhetetlenné teszi… Az ára húsz millió… Adok újabb

huszonnégy órát, az alatt még nyilatkozhatnak önök: akarják-e, vagy nem.

_Az altábornagy:_ A hadügyminisztériumnak utolsó szava volt az, hogy a

találmányt öt millióért átveszi.

_Törő:_ Akkor az én utolsó szavam az, hogy a hadügyminisztérium ostoba

és hogy az öt milliójára fütyülök.

_Az altábornagy_ (ki akar fakadni): Ejnye a keserves… (Legyüri a

mérgét:) És mit szándékozik ön cselekedni?

_Törő:_ A vendégszeretet itt megköszönöm és megyek oda, ahol okosabb

hadügyminiszterek vannak.

_Az altábornagy:_ Megy, hogy eladja másnak?

_Törő_ (komolyan): Megyek, hogy eladjam másnak.

_Az altábornagy_ (nevetni kezd).

_Törő:_ Mit nevet?

_Az altábornagy_ (nevetve, recsegő hangon): Hát azt hiszi maga, hogy mi

magát innen elengedjük?

_Törő_ (fenyegetően): Mi?

_Az altábornagy_ (recsegve): Hát csak nem hiszi?… Háborús időben?… Hogy

engedjük… menjen az ellenséghez?

_Törő_ (villámló szemmel, ökölbe szorított kézzel néz vele farkasszemet.

Az Almásy érkezése elhallgattatja készülő dühkitörését).

1913: Történelmi szinmű három felvonásban · 第 23 / 47 题