_Voltak, Almásy;_ majd _Theodori_ nélkül.
_Almásy:_ Kapitány úr, jelentem alássan, ő excellenciájához.
_Theodori:_ Megyek. Mi ujság?
_Almásy:_ Az őrnagy-hadbíró úr van itt.
_Theodori:_ Jó. Ön itt marad?
_Almásy:_ Itt kell várnom ő excellenciájára.
_Theodori_ (barátságosan üdvözli mindkettőjüket és elmegy).
_Almásy_ (kiséri, utána néz, azután feszült várakozással visszafordul).
_Paula_ (igent int).
_Almásy:_ Mi az? Vallott?
_Paula:_ Igen.
_Almásy:_ Mit?
_Paula:_ Ha elmegyek vele Bécsbe egy (utánozza) illatos, selymes, puha
fészekbe, akkor ad tíz… húsz… ötvenezer koronát.
_Almásy:_ Ezt mondta?
_Paula:_ Ezt.
_Almásy_ (ökölbe szorított kézzel): Oh! Akkor… (Csüggedten:) De hiszen
ez még mindig nem elég. Igy ez még mindig nem elég. (Szinte az öklébe
harap türelmetlenségében.)