Brioni szigetén őszöltem egyszer. Volt ott egy csimpánz, a kit délben
meg estefelé mindig lehetett látni biciklizni a strandon meg a park
utjain. Ugy hitták: Fred. Freddel érintkezni lehetett. A fürdővendégek
rákiáltottak: hallo Fred! és a csimpánz lekapta a fejéről a
tengerészsipkát mint a ki visszaköszön. A gyermekek olyan jóba voltak
vele hogy Fred versenyt biciklizett a gyermekekkel a déli napsütésben a
strandon fel és alá. Megmagyarázom Fred jelenlétét Brioni vendégei közt.
A szigeten állatkert volt. Ugy hallottam hogy Hagenbeck ur sokszor jön
oda állatokért. Hogy onnét szerzi a pótlást mikor a hamburgi
menazsériának veszteségei vannak. Brioni állatkertjében sok majom volt
meg medve, meg farkasok és rókák éltek ottan és madarak nagyon sokan,
kőházban meg kalickában meg szabadon tanyáztak sasfélék fákon és csinált
sziklákon és strucok meg kazuárok járkáltak sokan külön telepen
drótkerités mögött mint a hadifoglyok. Aztán volt ott abban a
boldogtalan kertben egy jó nagy faketrec. Egész órákig figyeltem az
előtt a ketrec előtt hogy egy nagyon német férfi hogy képzi ki Fredet a
ketrecben. Frednek fát kellett vágni. Fred hegedülni tanult. Frednek
magától kellett felöltözni s levetkezni s ágyba menni s mosdani s
borotválkozni tükör előtt. Frednek mindig kézbe kellett venni egy fehér
porcellán edényt. Fred sokáig nem akart erre az edényre leülni. A német
férfinál acélostor volt. Fred, mig ott mulattam Brioni szigetén, azt is
megtanulta hogy rá kell ülni a porcellán edényre. Fred mikor hegedült,
vicsoritva nézett fel mindig a német férfi képébe s a hegedülését ugy
hallgattam mintha az a Fred kinozott lelkének a nyöszörgése volna.
Fredet attrakciónak készitették elő a cirkuszba.
Egyszer egy alkonyat mulásának néma s borult negyedórájában biciklin
inaltam a parkon átal a hotel felé. Nekem is volt bérelt biciklim mert
ott mindenki bérelt biciklit. Elárulom magamat kérem, kijártam minden
délután a sziget legmesszibb végébe, ott le szoktam volt ülni a tenger
első sziklájára s jegyezgettem noteszba hogy milyen formák a felhők
naplementével a tenger felett. Mert ott a legtisztább a levegő s nem
vesz el a felhők eredeti szineiből és alakulataiból. Akkortájban azon
spekuláltam hogy ha majd nem kell a lapokba dolgozni, irni kezdek és le
fogom irni majd azt is hogy az égen milyen felhőket láttam szolgálati
időm alatt.
Egy körbe hajló szük ösvényen suhantam a biciklivel. Egyszer csak az
ösvény hajlatából szembe szalad velem Fred a biciklin. Majdnem egymásba
futottunk, oly sebesen mentünk és olyan közel voltunk egymáshoz. Ez az
egész egy pár másodperc volt, hogy mesélhetem el? A szivem olyan nagyot
lökött hogy majd kiütődött a mellemből. A két kezem kihült a
meglepetéstől, éreztem. A fejemben rohamos dekompozició lett az egész
élet. Az ösvényen kitérni nem lehetett. Kétfelől rémes fekete
örökzöld-fal hallgatott. A csimpánz rám futott. Én nem tudom hogy nézett
az én két szemem a csimpánzra. A csimpánz a hogy visszaemlékszem, olyan
fajta zavarral nézett mint én. Mindaketten ingadoztatni kezdtük magunk
alatt a gépet jobbra balra. Én nem találtam ki, csak ösztönöm után
csináltam hogy jobbra bedülök a majom elől a bokorba s iramoltam jobbkéz
felé. Az lehetett a szándékom hogy az örökzöld-falon át menekülök majd
előle. A majom éppen akkor balra fordult. Ő is igy akart énelőlem
kitérni. Nem estem neki az örökzöldnek, azon vettem magam észre hogy
tovafutottam mert a csimpánz elég helyet engedett. Visszakaptam a fejem.
Láttam hogy a csimpánz felborult a géppel, belédült az örökzöldbe. Neki
sikerült a gyávaság. A szivem helyrejött és azután gyászos émely jött
rám. Ugy leutáltam Fredet mintha ő is csak ember volna mint én.