Én emlékszem a dedósnéra. Ti hazámbeli fiuk ti nem emlékeztek már a
dedósnéra? Mit tudtok felőle? Én semmit se tudok a dedósné felől. Csak
láttam őtet mindig az ablakba kikönyökölve. Lehet hogy meg is halt azóta
már, hisz az olyan régen volt, hogy gyermekek voltunk és láttuk a
dedósnét az ablakon kinézni s istenem annyi sokszor hallhattuk a mi
vidékünkről valakiről a ki akkor ott szerepet játszott, hogy meghalt már
szegény. És aztán olyan sápadt volt az a dedósné s oly csendes volt,
csakugyan, mint a kinek ugy is valami összebeszélése van a halállal.
A mi utcánkon volt a dedó, a Vasut-utcán. Én már iskolás voltam akkor,
mikor a fiatal dedósné odakerült. Én a dedósnéval életemben nem is
beszéltem, én csak láttam őtet mindig az ablakban. Egy tiszta sárga ház
volt a dedó, négy nagy ablakja volt az utcára. A szélső ablak, az a
melyik mifelénk volt, az volt a dedósné szobájának az ablakja. A többi
három ablaknak zöld rolettája volt, ha a gyermekeket délután
kieresztették a dedókapun, akkor lementek azok a zöld roletták. Annak a
szélső ablaknak fehér firhangja volt. Meg egy könyöklőpárna volt abba az
ablakba odatéve, egy fehér slingelt könyöklőpárna. Meg virág is állott
abban az ablakban. Két cserép virág volt kétfelől a dedósné vállai
mellett, mikor estefelé kikönyökölt az ablakjába. Nézett egy kicsit a
szétmenő kicsi fiuk meg kicsi lányok után, osztán az egyforma
Vasut-utcába nézett lefelé az ablakból ugy mint egy pingált kép néz a
rámájából. Tavaszon, nyáron meg őszön ki volt az ablak két táblája
támasztva. Emlékszem milyen tiszta volt mindig a dedón mind az ablaküveg
és hogy hogy ragyogtak a dedósné kikapcsolt ablakjai a napon. Igaz, kis
madár is volt a dedósné szobájában. Ha elment a dedó előtt az ember,
hallani lehetett, hogy zörög és fütyölget a dedósné háta megett a borult
szobában odabenn. Tengelic lehetett vagy rigó.
A dedóval átelellenben a Pappék kertjének a nagy hosszu kőfala volt.
Azon a kőfalon nem tudom micsoda nézni való lehetett, azt nem nézegette
más csak a dedósné. A Pappék kertjének a kőfala érdekes volt akkor mert
a dedósné annyit nézi az ablakból. De biztos a szekereket is megnézte ha
elkocogtak a Vasut-utcán meg a teheneket is megmustrálhatta kik
alkonyattal nagy porral végig lábaltak a szekéruton. Ugy emlékszem
ilyenkor a dedósné be is huzta az ablakot és mikor a por leült, akkor
megint kikapcsolta az ablakot és tovább ott könyökölt.
Én a hangját soha se hallottam. Kisasszony volt és biztosan édes könnyü
hangja volt néki. Volt egy rendőralkapitány a városházán, az estefelé
arra szokott sétálni s oda szokott volt állani diskurálni a dedósnénak
az ablaka alá, de ha el is mentem ott, emlékszem csak az alkapitányt
hallottam beszélni. A dedósné hallgatott. Csak az a madár hangicsált a
szobájában. Nekem nagyon imponált az alkapitány mert a bikacsekjének
ezüst kutyafej volt a fogója. S érdekes pakombartja volt az
alkapitánynak a két füle mellett, olyan volt mint két török kard. A
bikacseket a két karjával a hátára szoritva tartotta, ugy nézett felfele
a dedósnéra s az egyik cipőjét sokszor feltette a házfalon arra a
keskeny párkányra, a milyen a vidéki házak falán alacsonyan végig
megyen. Én nem tudom az ilyen párkány különben mire való. Azután meg
emlékszem az alkapitány mindig cigarettázott az ablak alatt. Egy tucat
elszivott Hölgy volt a járdán késő este a dedósné ablakja alatt.
Emlékszem szép fehér arca volt a dedósnénak és a fülében korall volt és
szőke frufruja volt néki, mert szőke haja volt. A mai világban nem igen
látni ezt a frufrut a fiatal nők homlokán. És aztán nyáron egy szál
piros szegfüt vagy egy szál rózsát tartott, egy keze le volt engedve az
ablakból, avval forgatta a virágot mikor az alkapitánynyal diskuráltak.
De nem emlékszem a virágra hogy a kezében lett volna mikor már az
alkapitányt nem lehetett az ablak alatt látni. Elmentem más városba
gimnáziumba s hazajártam vakációra s a dedósné mindig éppen ugy nézett a
Vasut-utcába kifelé mint azelőtt. Nekem feltünt hogy az alkapitány már
nem jön oda az ablak alá. Pedig nem ment el a városból, ott láttam az
urakkal a patika előtt kaszinózni estefelé s cigarettázni s a
bikacsekkel suhogtatni a kutyáknak a kik mindig a piacra
szemtelenkednek.
Mennél nehezebb osztályokat jártam, annál fehérebb lett a dedósné képe
vakációra. Egy nyáron emlékszem észrevettem hogy a dedósnénak az arca ki
van puderezve. S még a haja is puderes volt talán, oly sápadt szőke
szine lett a hajának. Késő este egy valami gyenge zördülést lehetett
hallani mindig azon az elaludt Vasut-utcán. Tudtam hogy akkor emeli fel
magát a dedósné s teszi be az ablakot éccakára.