HUGOCSKA: Más igen – de az más!
MÁRTA: Miért volna más?
HUGOCSKA: Mert más engem nem vett soha még számba, de Egon virágot
hozott nekem – s olyan szépen… olyan kedvesen kért mindig, hogy legyünk
délután a sétatéri cukrászdában –
MÁRTA _(leveszi kezét Hugocska fejéről)_: Istenem, Hugocska… te azt
hitted? –
HUGOCSKA _(mosolyogni próbál)_: Nem hittem semmit – Semmit Márta,
semmit…