MÁRTA: Nos?
HUGOCSKA: Miért nem mész vele?
MÁRTA _(zavarban)_: Tudod, hogy ő még egy senki… most kezdi csak az
életet… és nektek is oly nagy szükségetek van reám!
HUGOCSKA: Miattam ne aggódj, én megtanultam tűrni s dolgozni.
MÁRTA: És Gyurka?!
HUGOCSKA: Hát – várj még egy kicsit s azután – én akárhova elmennék
azzal, akit szeretek –
MÁRTA: És az uram? Semmit sem tud róla, mibe került nekem hozzája szokni
– mibe kerül ma is. Tudod, hogy ő boldog és megelégedett. És épen te
biztatsz –