MÁRTA: És ezért te visszadobod a jóságát!
HUGOCSKA: Én sajnálom őt, én nem fogadom el az ő pénzét, a te kezedből,
amikor te tőle – verést, korbácsot érdemelsz!
MÁRTA: A szádra vigyázz! _(Tiltólag felemeli a kezét)_.
HUGOCSKA: Én megmondom neki, hogy rúgja le Egont a lépcsőn!
MÁRTA: Azt – nem fogod tenni! Azt ne merd, hogy a szádat előtte
kinyisd…!
HUGOCSKA: Én sajnálom, nagyon sajnálom őt! Én az ő pártján állok, én
neki mindent mindjárt, ahogy hazajön –
MÁRTA: Hát ha sajnálod – mérgezd csak meg az életét!
HUGOCSKA: Megmérgezem…?
MÁRTA: Most, amikor az üzletből fáradtan hazajön – odamész hozzá… ő
megkérdi, ahogy szokta: No, kis sógorasszony, mikor nyílik ki a pünkösdi
piros rózsa? És te elpirulsz, mint rendesen és…