HUGOCSKA: Nem hazudok. De ha hazudok is… Márta, nem az a borzasztó!
MÁRTA: Csakugyan – hanem az, hogy kémnek álltál utánam! Az a borzasztó,
hogy most megismertelek!
HUGOCSKA: Márta, szívem… _(Összekulcsolt kezével Mártát érinti.)_ Te ezt
nem hiheted… a te hugocskádról. –
MÁRTA: Márta szívem? _(Ellöki.)_ Hízelgő, síma kígyó! – Hugocska?…
Mostohatestvér!