MÁRTA _(zavartan, gyöngéd szemrehányással)_: Kicsi… Egon – _(Szabad
kezével végigsímít a férfi haján.)_
HUGOCSKA _(meglebbenti a függönyt, újra elengedi, nagyon fojtottan)_:
Jaj…!
MÁRTA _(elkapja a kezét, körülfigyel, nagyon izgatott)_: Menjen, kérem…
menjen! _(Szinte kituszkolja Egont, aki egy búcsúzó kézcsókkal kimegy.)_
_Márta az ajtóból visszajön és úgy vizsgálódik, mint a félénk emberek
lefekvés előtt. Megpillantja a_ _rózsaszínű fodrot és félrerántja a
függönyt. A függöny mögött Hugocska úgy áll, hogy háttal az ajtónak dől.
A kezét tördeli, egyébként hangtalan. A kötést már letépte. A haja
zilált._
_Ettől kezdve a jelenet egy darabig egészen halk hangon folyik._
MÁRTA: Hugocska…!