EGON _(a virágokhoz hajol és közibük tűzi a hozott rózsát)_: Ugye,
megengedi, hogy megzavarjam ezt a fehér harmóniát…
MÁRTA: Ezt Hugocskától kellene kérdeznie. Ő szedi a violákat képem alá.
Nem kedves?
EGON: Boldog virágok!
MÁRTA _(kicsit kacéran)_: Ez kinek szól, Hugocskának?
EGON: Én Hugocskának is nagyon hálás vagyok. Úgy, mint a mai
húrlazulásnak.
MÁRTA: Vigyázzon, sokat forog körüle… még megégeti magát!
EGON: Én már _soha_, Márta.
_(A Hugocska rózsaszín fodra összereszket. Az ajtófüggöny is kissé
meglebben.)_
MÁRTA: _(Újra körülnéz. Mutató újját az ajkára teszi, aztán hallgatásra
int vele.)_