Leó úr közölte a fiatal mahomedán diák levelét a főnökével.
A főnök praktikus eszű kereskedő volt.
– Hja, fiatal barátom, én ebből a két levélből nem lettem okosabb, mint
akkor voltam, mikor ön azt a nevezetes ruhafelpróbálást közölte velem.
Reménylem, hogy nem szándéka önnek holmi ezeregyéjszakai kalandokba
keveredni; hanem inkább hasznos üzletet kezdeni. Mert ha azt látnám,
hogy ön ebből az incidensből valami regényt akar penderíteni, hát azt
mondanám, hogy hagyja abba: vannak önnél nagyobb tökfilkók, a kik azt
önnél jobban elvégzik. Mert nem kell azt hinni, hogy minden bolond ember
irhat regényt; – ahhoz specziális bolondság kell: – épen úgy,
megfordítva: nem lehet minden okos ember kereskedő; mert ahhoz
specziális okosság kell. A vén Hajdukovics effendi nekem küld üzleti
értesítést aszalt szilváról, gyapjuról meg kukoriczáról. Azt gondolja,
hogy Budapesten is úgy megy, mint Szerajevóban hogy ugyanazon boltban
árulnak fügét, selyemruhát, sót, mézet, cserépedényt, sőt még
cserekereskedést is űznek s zálogra is adnak. Nem értett meg bennünket.
– Azt kell önnek kipuhatolni, hogy lehet-e a bosnyák földön abban a
brancheban dolgozni – jó sikerrel, a melyet mi kultiválunk? a
divatczikkekben? Eddig nem igen lehetett. A bosnyák hölgyek a maguk
szőttét viselték; azt maguk himezték ki s megvarrták olyan divat
szerint, mely azóta, hogy Szokolovics bég Szerajevót megalapította, nem
változott. – Most azonban, a hogy Kassári Dániel bég bevásárlásaiból
sejteni lehet, beütött az európai divat a boszniai hölgyvilágba. Azt
kellene hát megtudni, hogy vajjon ragályos-e ez a betegség? Vannak-e
bacillusai? – Egy olyan delnő, a milyennek ön ezt a bizonyos harmadik
feleséget leirta: nagy hódításokat tehetne ezen a téren. – Ön tudni
fogja, hogy állandóan vannak a divat történetében meghaladott
álláspontok. Ma az egész hölgyvilág lelkesül a zöldszinü kelmékért,
tavaly a tarka-virágos járta: az idén a tarka-virágos senkinek sem kell;
jövő évben a zöldet fogják eldobni. Az ilyen divatból kimaradt
czikkeknek milyen áldás volna, ha új piaczot lehetne a számukra találni!
Barátom! A ki ezt a világrészt fölfedezné, az nagyobb volna, mint
Kolumbus Kristóf. – De hát az a kérdés, hogy miféle qualitásu hölgy ez a
Dániel bég harmadik felesége? – Mert ha ez csak egy aféle
Ronacher-birodalombeli cserkesznő, hát akkor az elég jó Dániel bégnek;
de nem elég jó nekünk; mert a bosnyák asszonyságok nagy arisztokraták és
még fanatikusabb mohamedánok; pedig ezeknél van a gazdagság, ezek a
bégek és agák feleségei. Ezek be nem fogadják az importált új asszonyt,
akármilyen czifrán legyen is az öltözve s nem csinálják utána a mi
divatunkat. Tehát ezen pont felett szerezzen ön magának teljes
körülményes értesítést: akkor fogjuk azután megitélhetni, hogy mennyiben
léphetünk az akczió terére az «új hazában».
Leó úr követte a jó tanácsot s rövid időn megkapta a második levelet a
fiatal effenditől.
«Kamerád!
Minden a legjobb rendben van. Alibegovics Kassári bég installálta az új
háremépületében a harmadik asszonyt, a ki felől az én kis mamám, Habiba
asszonyság, a következő értesítéseket nyerte a nővérétől, Dániel bég
második feleségétől.
A harmadik feleség neve «Ajna», a mi törökül annyit jelent, hogy
«szemfény». Eredetére nézve se nem gyaur, se nem spanyol.[4] De a hogy a
mi asszonyaink állítják, még azoknál is gyülöletesebb: «bogumil»
családból való.
Azt tudni fogod bizonyosan Bosznia történetéből (ugyan ki ne ismerné a
mi birodalmunk történetét, a ki csak iskolába járt?), hogy a bogumilok
egy istentagadó szekta hivei voltak, a kik még azt sem akarták
megengedni, hogy ezt a világot az Isten teremtette: szerintük ezt az
ördög teremtette; tudniillik mindazt, a mi ezen a földön «él»; az Isten
csak azt teremtette, a mi «nem él». Azért a bogumilok nem ettek hust:
mert az állatokat is az ördög alkotta. Ezt az istentelen fajt
pusztította is aztán minden istenfélő nemzet: magyarok, törökök,
bosnyákok egyformán. Most már csak az óriási nagy sirköveik mutogatják,
hogy milyen nagy urak lehettek néha napján. – Hébe-hóba megesik, hogy
itt-amott a Narenta szakadékai között, uttalan, hozzájárulhatlan
sziklavölgyek fenekén fölfedeznek egy névtelen falut, a melyben még egy
pár száz bogumil lakik, a kiknél az ősi «amenet» firól-fira megmaradt.
Templomuk nincsen: ő nekik a torony, a minaret mind egyformán a pokol
kéménye, a harangszó, az imám éneklése, mind az «ördögök trombitája».
Ezeket is a mi apáink gondosan kiirtogatták. Minálunk a mohamedán,
pápista, rácz, zsidó élhet egymás mellett; de a bogumil üldözött
fenevad: annak a számára nincs más törvény, mint a kard.
Az okkupáczió előtti esztendőkben bukkantunk ismét ilyen titkos
bogumilokra egy narentavölgyi rejtekben. Kassári Dániel akkoriban
szandzsák bég volt ebben a kapitányságban. Ő lett megbizva a helytartó
basa által, hogy az eretnek fajzatot kiirtsa. Hogy miként bánt el a bég
a férfiakkal: azt nem firtatom; hanem annyit szabad róla elmondanom,
hogy a nőnemen levő részét nem vágatta le. Azok között találtatott egy
csodaszépségű nyolczesztendős leányka. Ezt Dániel bég maga fogadta
örökbe. Ez a mi Ajnánk.
Dániel bégnek mind a két felesége tiltakozott az ellen, hogy egy bogumil
leányt odahozzon a bég az ő háremükbe. Nálunk törököknél pedig nincsenek
apáczakolostorok, a hol előkelő török kisasszonyokat geografiára
tanítsanak.
Dániel bég aként gondoskodott a védenczéről, a hogy okos emberhez illik.
Odaadta őt nevelőbe egy bécsi ezermesterhez, a ki bűvészettel és
magasabb akrobácziával foglalkozik: azzal a föltétellel, hogy ő fizet a
nevelőnek évenkint háromezer forintot, a mig a leány a tizenhat évet
betölti, akkor pedig tizenötezer forint lefizetése után elhozza tőle.
Szigoruan ki volt kötve, hogy a leány ez alatt mohamedán erkölcsökben
neveltessék, beleértve a szigorú étrendet is, a mi nálunk férfiaknál a
fődolog: a leányoknál azonban nem ez a fődolog.
Ezt a methodust ti gyaurok kissé furcsának fogjátok találni; de a mi
viszonyaink közt ez egészen észszerü felfogása a női hivatásnak. S in
thesi nincs is közöttünk semmi különbség. Ti gyaurok szintén nagy
előszeretettel viseltettek azon női erények irányában, melyek a kötélen
tánczolás, lovon nyargalás s egyéb testgyakorlatok közben kifejlődnek;
csakhogy ti mindezt a házon kivül keresitek, mi pedig mindezt
akklimatizáljuk és otthon tartjuk.
Dániel bég nagyon helyesen okoskodott. Az új asszony holmi kényes,
finnyás szenvelgéssel, zongorajátszással, franczia fecsegéssel,
aquarell-pingálással nem fog imponálni a másik két asszonynak: azok
lenyelvelik, agyonvexálják; hanem ha ügyesen tud előttük eszkamotálni:
egy üres kalapból száz bukétot kiszedni; egy palaczkból tizenkétféle
likőrt töltögetni; s szükség esetén az ellene támadó vetélytársnéjának
egy ördögi tánczfigurában a turbánt a fejéről a lábahegyével leütni:
ezzel le lesznek főzve. Hogy ne is említsem azt a mindennapi
kunststukkot, mikor az ember a pörlekedő madamenak egyszerre csak egy
nagy lakatot akaszt a szájára, a mi azt rögtön megnémitja. A
hypnotizálás, a double vue, a kisértetmegjelenés, a beszélő fej és a
szíven keresztül szurt kard remeklései, mint tudjuk, még az erősebb nem
érzékeit is képesek felizgatni.
Te, ki olyan szerencsés voltál, hogy Ajna asszonyság csodaszép termetét
közelről láthattad, nem szorulsz az én muzsámnak a guszliczapengetésére
(a miben mi bosnyákok külömben minden más nemzetek fölött állunk), hogy
a harmadik feleség bájáról fogalmad legyen. Magát Kassári béget is
meglepte ez a csodaszépség, mikor legelőször megpillantá.
Ez pedig akképen történt, hogy mikor Bécsbe felment a nemes bég, a
nevelését befejezett aráját hazahozni: az ezermester, signore
Spirifanti, egy teljesen sötét terembe vezette őt, melynek az előterében
egy szinpadforma emelvény volt látható gyenge világítás mellett.
– Tessék leülni ide erre a székre! – mondá a boszorkánymester: – azonnal
elő fogom idézni önnek a menyasszonyát.
Dániel bég szót fogadott, leült.
Ekkor a bűbájoló valami német varázsmondatot darált el, a mire rögtön
egy kerek fénytányér támadt a szinpad hátulján, mely egyre tágult, úgy,
hogy utoljára olyan volt, mint maga a csillagos ég. Lassankint egy nagy
kék gömb ereszkedett alá e fénykörbe, mely maga volt a földgömb. Dániel
bég ráismert, hogy ez ott Afrika, ez meg Európa! A földgömbön pedig állt
egy gyönyörűséges szép női alak: ugyanabban a fentebb leirt jelmezben.
Mikor egészen alászállt, akkor kirugta a lába alól a földtekét: az
eltünt a világürben s a bájos tünemény ott maradt a semmiben lebegve.
– Nos, hát hogy tetszik önnek a szép ara? – kérdezé a szemfényvesztő.
– Nagyon szép! – mondá Dániel bég. – Hanem azért megölöm.
– Minő logikai causalis nexus nyomán?
– Azért, hogy az arczát megmutatta leplezetlenül egy idegen férfinak.
– S ez elég terhelő körülmény a bosnyák kriminálkodex szerint?
Dániel bég nem keresett semmi paragrafust, hanem kirántotta az
ezüstnyelű kését a csizmaszára mellől, egy ugrással ott termett a
szinpadon s teljes erejével döfte a kését a tündérszép alaknak a
szivébe.
Akkor látta, hogy a mit keresztül szurt, az a semmi.
A gyönyörü alak, a csillagos ég, a földgolyó mind egyszerre eltűnt
előle, ő utána kapott, hogy megfogja; aztán a kezébe akadt egy sodrony,
az olyan ütést adott a markába, hogy majd leszédült tőle.
Az ezermester lehuzta-vonta aztán a szinpadjáról. Dániel bég meg most
azt akarta lekéselni; de a bűvész valamit fujt az arczába, a mitől a bég
elkezdett prüszkölni, huszat is egymás után, a mig csak a bűvész el nem
hagyatta vele.
– Legyen az urnak esze! – mondá a bűvész. – Hisz az, a mit most látott,
az csak lelke volt a menyasszonyának.
– A lelke? Hisz nincs a mohamedán nőknek lelke.
– De van a bogumil nőknek. Hisz azt csak tudja az úr, hogy a bogumil
nőknek a testét a sátán formálta agyagból (kitünő majolika-gyáros
lehetett), azután a «második égből» való angyalt parancsolt bele
léleknek.
– No ez igaz.
– Csak annyiban van meg a bogumil nőknél az inferioritás, hogy a
férfialakú agyagmintába a «harmadik égben» lakó angyal van ideiglenesen
bekaszárnyázva.
– Szeretem, hogy ezt Bécsben is tudják már. No hát hadd lássam azt az
agyagból készült alakját az arámnak.
Ekkor a bűvész megint elmondott egy hosszú német ritmust, a mint az
véget ért: ismét megjelent a világosság a szinpad hátterében s előlépett
belőle a valóságos porczellánból készült menyasszony, kézzel megfogható
minőségben. Csakugyan nagy ördög volt az az ördög, a ki a porczellánt
olyan lágygyá tudta tenni!
Ez az alak aztán már a legszabályszerübben volt felöltöztetve; a hogy
illik az ördögök remekművét az emberi szemek elől elrejteni: bő
salavári, még bővebb feredzse s átláthatatlan fátyol burkai alá.
Igy már tetszett Dániel bégnek a menyasszony: föltéve, hogy a «lelke» is
ott rejtőzik a szemérmes burkolat alatt.
A bég kifizette a kialkudott dijat signore Spirifantinak; a miért aztán
az olasz olyan nagylelkű volt, hogy kiszolgáltatta az általa nevelt
tanítvány művészetéhez szükséges mindenféle bűvészeti szerszámokat:
betanított házi nyulakat, kanárimadarakat és három beszélő papagályt.
Viszont Dániel bég is kitüntette a nagylelkűségét az által, hogy nem
kivánta a menyasszonyától, hogy az török burkolatban kövesse őt egész
Boszniáig, hanem megengedte neki, hogy a mig a gyaurok földén járnak,
európai öltönyöket viselhessen: csupán a kalapjához kötött fátyol legyen
valamivel sűrübb, mint a hitetlenek asszonyai viselik.
A vasuton csalhatatlan jelét adta Ajna kisasszony (még ekkor kisasszony
volt: Bécsben a hitetlenek hazájában nem kelhettek össze) az ő muzulmáni
hitszigorának. Mikor az étkező kocsiban a pinczér sonkával kinálta meg:
azt mondá neki, hogy «domusz-köpek», mely szép török szót egyedül a
német nyelv képes visszaadni e kifejezésben: «Schweinehund». – Nem
izlelt meg mást, mint halat és olajos salátát. Budapestre érkezve pedig
maga segített az ő urának a piláfot elkészíteni. Itt aztán Dániel bég
nőül vette Ajnát a hajdani «Dzsigerdilen» – Buda vára falai között. A
bosnyák házassági szertartás abból áll, hogy a vőlegény ád a
menyasszonyának egy arany kösöntyüt (annak a jeléül, hogy őt rabnőjéül
fogadja), a menyasszony pedig ád a vőlegénynek egy jó hajlós nádpálczát
(annak jeléül, hogy őt urának elismeri). Nagyon okos czeremónia. Végül
meglátogatták Gül baba sirját. Ugy tértek haza Dolnya-Tuzlába: a
magyarok hajdani «Só» tartományába.