Nyomban követte az üzleti exact tudósitást pár nap mulva Achmed effendi
levele Leó úrhoz. Ez már egész opus volt: német nyelven irva.
«Schmollis! Fiducit!
Az üdvözlésből láthatod, Bruder in absentia, hogy univerzitást végzett
couleurbursch vagyok, a ki a «pauken», «pumpen», «salamander-reiben»,
«kneipen» és «brummen» tudományait abszolválta, mint illik ifju
törököknek, a kik a jövendő reményei vagyunk.
Magamról elég legyen annyit mondanom, hogy három univerzitásban
relegáltak.
Nagy előnyömre volt, hogy nekem két mamám van. Egy «szép» mamám, meg egy
«kis» mamám. Mind a kettő az apámnak a törvényes felesége. A szép mama
nem szép már, s a kis mama nem kicsiny, hanem gömbölyü már. Hogy
melyiknek köszönhetem e földi életben részesülésemet? azt nem voltam
eddig kiváncsi megkérdezni. A míg kicsiny voltam, mind a kettőtől
egyenlő mennyiségben kaptam csókokat és virgácsokat; hol az egyik
mosdatott, öltöztetett, hol a másik. Kamasz éveimben szintén feltaláltam
mind a kettőnél az édes anyák kiváló két főerényét: a zsémbelést és a
pénzküldést. Az is nagy élvezet, ha az embert kétfelől szidják; de még
nagyobb, ha kétfelől pénzelik. Magam vagyok az egész család fentartója:
a többi mind elment Mahomedhez.
A szép mamámnak a neve Jelacsa, a kis mamámé Habiba.
Mind ezt az expoziczió kedvéért kellett elmondanom, mivelhogy a szép
mama és a kis mama, az általad megtudakolt Alibegovich Kassári Dániel
bég két feleségének a nővére, a kik közül a primát hiják Vukoszavának, a
secundát pedig Sefikának. Ezeknek azonban van össze-vissza valami
tizenkét porontyuk, apróbb, nagyobb.
Az én apám meg a Dániel bég együtt kerültek haza Boszniába
számkivetésükből s egyszerre házasodtak meg fokozatos progresszióban.
Először elvették a Sheik-ul-Izlam két leányát; azután pedig egy évre
mindjárt a kormányzó kiajájának a két kisasszonyát. Amazok török
hölgyek, emezek pedig arabok, a kik más nyelven nem tudnak; bosnyákul
csak nagyon töredezve annyit, a mennyi a gyermekeik dajkáiról ragadt
rájuk.
Ennélfogva a mi öregeink duplán sógorok.
Hát biz ez normális állapot, kedves barátom, s ehhez ti nektek ott a
Duna mellett hozzá kell szoknotok. Mert ha ti egyszer minket annektálni
fogtok, akkor a ti parlamentetek törvénybe fogja iktatni a mohamedán
vallást is a hogy a Mózeshitet beiktatta. És akkor Alibegovich Kassári
Dániel, kinek magyar nemessége felmegy a hős Dojtsin Petárig, ki Varadin
bánja volt, Mátyás királynak kedves hű embere, a kiről a mi népdalaink
azt éneklik, hogy egy éjjel beitta az arany buzogányát meg a fekete
lovát is, a korcsmában s mikor ezért megszidta a király, azt felelte
neki vissza: «hej, ha te látnád azt a szép csaplárnét: beinnád érte
magát Buda várát!» No hát ez a Dániel bég okvetlenül felsőházi tag lesz
tinálatok a mágnások táblájánál. Sőt bizonyosan föl fogjátok őt küldeni
Bécsbe is a delegáczióba. Az pedig magával fogja vinni mind a két
feleségét. Aztán vakarhatja majd a füle tövét a főudvarmester, hogy a
császári és királyi bálokhoz hogyan állítsa ki a meghivót? Meg kell neki
hivni mind a kettőt. És Dániel bég el fogja vinni mind a kettőt: egyiket
a jobb karjára, másikat a bal karjára füzve, s úgy fogja őket bemutatni:
ez a prima, ez a secunda! Ezzel az eszmével meg kell barátkoznotok.
Tartok tőle, hogy nagyon is meg fogtok vele barátkozni.
A négy asszonyság gyakran szokott egymásnál látogatásokat tenni, minden
héten hol az egyik, hol a másik rándul át. Most már vasut van közöttünk
s családaink szabadjegyet élveznek.
Együtt szoktak járni mind a prima, mind a secunda asszonyságok. Pörölni
szoktak ugyan utközben is: ez hölgyekre nézve életkérdés; csak hogy az
egyik nem tud törökül, a másik meg nem tud arabul és így csak
hanglejtésből és az arczkifejezésekből sejthetik, hogy a másik mit
mondott?
Hanem aztán mikor mind a négyen együtt vannak: akkor Jelacsa a
Vukoszavával, a Habiba a Sefikával megnyitják az ékesszólás zsilipeit: a
két nővér egymást megérti s aztán a másik két nővért szive szerint
lepocsékolja; a mellett pedig töltögetik egymásnak a kávét s rakják
egymás tányérjára a «halvá»-t. S mikor elválnak, mind a négyen
összecsókolóznak s azt mondják, hogy igen jól mulattak.
Nekem aztán mind a két mama elmondja azon frissiben, hogy mit beszélt a
nővére a Jalaparti kastélyban történtekről.
Ez az én tölténytartóm, a miből puskázok.
E nélkül soha egy teremtett lélek sem tudhat meg semmit azokról a
dolgokról, a mik egy muzulmán háremében történnek.
Az én apámnak csak egy külön kastélya van (szép kert közepén), a miben a
háremét tartja; hanem a Dániel bég két külön kastélyt tart a két neje
számára. Ő teheti, mert nagyon hatalmas úr.
Jól lehet látni a Jala partjáról, mikor az ember a vasuton végighalad, a
hajdani beglerbég fejedelmi lakását. Az a tulsó parton van. Török úr
országut mentében nem építkezik. A paraszt még kevésbbé. Azok meg épen a
hegyhátakon, az erdők között laknak.
Három épületet látni egymás közelében. A középső, a legnagyobb, a főúr
lakása, a hol idegeneket fogad s dolgait végzi. Ez tekintélyes nagy
épület, oszlopos verandákkal s nagy ablakokkal, a mik a Jalára nyilnak.
A másik két épület a két asszonyság lakása. Ott van a hárem. Azok a
keskeny végükkel vannak az Unna felé fordulva, a homlokzatuk egymással
szemben. A házak magas tetőire köröskörül hatalmas, igaz gesztenyefák
terebélyes koronái borulnak, a mik végtelen folytatást találnak egész
fel a magas hegytetőig az ős tölgyfák rengetegében.
A három épület köröskörül van fogva magas kőfallal, mely lőréseivel
védelemre is van számítva.
A két háremépület között van egy terjedelmes kert, a miben gyümölcsöt,
főzeléket és virágot termesztenek. A kert kétfelé van osztva, rácscsal,
hogy az egyik asszonynak a tyukjai a másiknak a kertjébe át ne
járhassanak. Ajtó azonban van rajta s miután tizenkét gyermek van a
háznál, az első mindennapi veszekedés azon kezdődik, hogy ki hagyta
nyitva a kertajtót? Az egyik asszony pulykát tart, a másik pávát: vajjon
pulykanyom avagy pávanyom-e az, mely a salátás ágyat megbecsteleníté?
Mind a két asszonynak van három fia meg három leánya. Olyanok, mint
valamennyi gyerek; pajkos, kényeskedő, pákosztos, árulkodó, hazudozó,
czivakodó. Azok egész nap egymást ütik, verik, dobálják, csipkedik,
csufolják s aztán szaladgálnak az anyjukhoz panaszra. Van mindenik
családnak egy nevelő hodzsája, a kitől a gyerekeknek irni-olvasni
kellene tanulni; de a kik a helyett, hogy a gyerekeket mivelnék üdvös
nádpálczákkal, folyvást egymással feleselnek a próféta feleségeinek az
elsőbbsége fölött s a kiknek leczke alatt a tanítványaik telerakják a
kaftánjukat koldusdióval. A szomszéd almája természetesen mindig
édesebb, mint az otthon termő: a kölykek átmászkálnak a közös kerítésen,
s van aztán patália, mikor a megharapott almát megtalálják a fa alatt s
nagy kriminalis inquisitio, hogy melyiknek a foga helye vall a gonosz
tett elkövetőjére.
A két szultánának ez állandó themát szolgáltat pro és contra
véleménycserékre.
Azután következik a cselédek fölötti veszekedés. Azok a kutnál
megcsinálják minden nap a friss pletykát s aztán hordják haza az
asszonyaiknak: mi történt tegnap a szomszéd háremben. Ennek sűrü
izenetváltás a következése.
Legnagyobb parlamenti vitákat idéz elő a konyha.
Dániel bég ugyan nagyon egyszerü életmódhoz szokott: naponkint maga
készíti el a rizskásás piláfját; de egy héten egyszer, török vasárnapon,
mégis a háremben kell neki ebédelni. Olyankor felváltva, hol az egyik,
hol a másik felesége hivja meg vendégül a kollegaasszonyságot. Beszélni
ugyan nem tudnak egymással, de azért egymást boszantani tudják. Vannak
bizonyos fitymálások, orrfintorgatások, foghegyen izlelgetések, a mikkel
egyik háziasszony a másikat vérig tudja boszantani. A vendéglátó asszony
aztán dühében marokkal tömi a kedvencz ételét, az «ekmek kadaif»-ot
(tejfeles laska) a jámbor Dániel bég szájába. Az nyeli, a hogy birja.
Ezért meg aztán a vendégasszony lesz dühös: «ugy-e, mikor nálam voltál
ebéden, akkor csak szálankint eszegetted, pedig «szel kadaif» (mézes
csikmák) volt.» Utoljára mind a kettő duzzogni kezd s görcsöket kap,
ájuldozik. A bég azt sem tudja, melyiket emelgesse, istápolja. A
gyerekhad, felhasználva ezt az intermezzót, marokkal kap a
czukorsütemények közé s ennek következtében egymás hajába. Csak a két
hodzsa ül komolyan a «janje» mellett (sült bárány töltve), serényen
falva, mint két éhes farkas.
Mind a két asszony muzsikális. Az egyiknek van egy kintornája, mely
walzereket nyekerget, a másiknak meg egy fiszharmónikája, mely
Verdi-áriákat fuvoláz: természetesen, ha csavargatják. Hát ez
külön-külön mind igen szép mulatság; de mikor mind a két asszony
egyszerre neki ereszti a maga zeneokádó pokolgépét s az egyik a
Kornevillei harangokat kalapálja, a másik a Trovatorét fütyöli
egyszerre: akkor képzeld a szegény közbeszorult Dániel bégnek a
pokolbeli gyönyörűségét! Azt pedig két törvényes feleségnek nem lehet
megparancsolni, hogy egyszerre csak egyik muzsikáljon.
Aztán jön a legkényesebb pont: a pipere. Ebben mind a két asszony
felülmulja maga-magát. Divatlapokat persze nem járatnak. Igazhivő
müzülmánnak festett emberi képet nem szabad a házába beereszteni. A két
hölgy fantáziája azonban kifogyhatatlan az öltözetek formáinak és
feldiszítésének változatos csodáiban: a miknek már a ti boltotokban is
szolgáltatta Dániel bég némi próbáját.
Hát hiszen a szép ruhában büszkélkedni igen ártatlan öröm s ez bizonyára
Allahnak is tetszik, a ki a mezők liliomait ruházza. Csakhogy ez az öröm
nem tökéletes addig, a mig ki nem egészítik azzal a kellemetes érzéssel,
hogy az ember a szomszéd asszonynak az öltözetét csúfnak és
nevetségesnek találja. S erre tág tért nyitott nekik a természet.
A Vukoszava asszonyság olyan termetes, hogy Hafiz a «fehér elefánt»-hoz
hasonlítaná; a Sefika ellenben olyan sovány, hogy a Gulisztán nem
találna a számára más hasonlatot, mint az ibis madárét. Egyiknél a bájak
fogyatkozása, másiknál a kecsek túlbősége a szembeötlő jelleg. Ezt
azután mind a kettő kellőképen igyekszik felhasználni. A jó Dániel
bégnek folyvást hallani kell a pikáns észrevételeket innen is, túl is.
S ha még csak a szóbeli sértegetéseknél maradnának.
De mit gondoltak ki egyszer!
Vukoszava asszonyság a borsóágyai közepett egy madárijesztő vázat
állított fel, mely öltözetében meglepően hasonlított Sefika
asszonysághoz; még keztyü is volt huzva két kezére. Azt mondta, hogy ő
ezzel a verebeket akarja elijeszteni a borsójáról. – Nosza Sefika sem
volt rest; ő meg szintén a maga kertjében egy roppant bálványt rakatott
össze tökökből. A két lábat és a törzsököt óriási portiron tökök
képezték; a két karját két hosszú jurgita-tök; a fejet pedig egy vörös,
bibircsós képü, zöld turbános cucurbita verrucosa. A megtestesült
Vukoszava asszonyság! Ez meg a nyulakat elijeszteni való a káposztás
kertből.
Az embernek meg kell pukkadni mérgében az ilyen becsmérlésekre.
Dániel béget majd széttépte a két asszony e halálos megsértés
következtében.
«Megálljatok! Majd teszek én közöttetek igazságot!» monda erre Dániel
bég, s azonnal hozatott magának Szerajevóból egy építészt. A két kert
közepébe a két háremépület közé fölemeltetett egy harmadik házat. Attól
aztán a két asszony nem láthatott be többet egymásnak az ablakába,
kertjébe, udvarába; nem pörölhetett, nem muzsikálhatott egymásnak a
fülébe. Hogy pedig az uj ház üresen ne álljon, azt mondá Dániel bég:
«majd hozok én hát ti közétek egy harmadik feleséget, akkor tudom, hogy
kettőtök között békesség lesz!»
És úgy tőn, a hogy mondá.