Az ember fiatalos külseje főleg arcszine, foga és haja állapotától függ.
Akinek üde szinezetű arca, természetes – fehér vagy kissé barnás – vörös
arcbőre, telt, nem petyhüdt arcizmai vannak, annak arckifejezését
fiatalosnak mondjuk.
Hogy arcszinünket frissen tartsuk és bőrünket egyszersmind a hervadástól
is megóvjuk, arra nézve rendelkezünk néhány, főleg egészségügyi
rendszabállyal. A naponkénti szapannal való mosakodás nem éppen hasznos.
Jobb hogyha felkeléskor kora reggel a törülközőt friss, puha, leginkább
esővízbe mártjuk és azzal az arcot mindenütt benedvesítjük. A frissítő
hideg által izgalomba jönnek arcizmaink s ez megóvja azokat a
petyhüdtségtől. Ajánlatos ugyanezt esetleges fáradtság esetében többször
napjában megtenni, esetleg kissé higított kölni vízzel, vagy 30%-os
alkohollal. Az arcbőrt mindenképpen csak gyöngéden nedvesítsük be, mert
a bőséges mosakodás legfeljebb kiszáradását segíti elő. Hogy a
tisztátlanságot arcunkról eltávolítsuk, használjunk néha igen enyhe,
bőséges zsírtartalmú szappant. Este lefekvés előtt tanácsos az arcot
állati zsírból készült kenőccsel, például lanolinnal és glicerinnel
bekenni. Ezt azonban nem szükséges mindennap megtenni. Az arcmasszázst,
mely által az arcizmok megtelnek vérrel, óvatosan kell végezni. A
szépítőszerek oly gyakori alkatrésze a benzoetinktura szintén
felfrissíti az arcbőrt. Nagy jelentőségű e tekintetben a bélnek
naponkénti bőséges kiürülése is. Gyakran megfigyelhető, hogy ez után a
fonnyadt sárgás arcbőr friss szinűvé változik át. Hogy a máj működésében
beállott zavarok szintén elváltoztatják a bőr szinét, azt bizonyára
mindenki tudja.
Nagyon hasznosak a testmozgások, különösen a szabadban való nagyobb
séták, mert ezáltal a vérkeringés az egész test felületén, tehát az
arcon is, nagyobb lesz és az anyagcsere fokozódik. Rendkívül fontos
továbbá a helyes táplálkozás. A nagy húsevők arcszine bizonyára nem oly
üde mint a főleg vegetariánus táplálékot élvezőké. Étrendünk tehát főleg
tejből, tojásból, vajból és növényi eledelekből, köztük sok gyümölcsből,
álljon!
Kétségtelen, hogy a vidám kedélyhangulat szintén kedvezően befolyásolja
az arckifejezést és a bőr szinét. Szenvedélyektől, bánattól és gondtól
ráncossá és barázdássá válik az arc.
Már a korai, néha az első életévekben, sőt újszülötteknél is láthatunk
ráncokat, melyek a pajzsmirigy degenerációja folytán jelentkeznek.
Pajzsmirigykezelés által azonban, különösen a korai vénülés esetében,
ezek eltüntethetők.
A bőrnek vérrel való bőségesebb ellátását és fokozottab működését főleg
meleg fürdőkkel érhetjük el.
A fiatalos külsőre nagy fontossággal birnak a jó fogak. Előrehaladott
korban rendszerint kihullanak. Ezáltal az ajkak és pofák elvesztik
csontos alapjukat és beesnek. Az orr-ajakredő erősebben látszik, az áll
pedig hegyessé válik. Az arc magassága kisebbedik és fellép az öreges
külső. Hogy mindezt elkerüljük, különös figyelemmel kell gondoznunk
fogainkat.
A fogak kihullását külső és belső ok idézheti elő. Nehezebben
elkerülhető és fontosabb az utóbbi. A külsőt főleg baktérium okozza,
amit gondos tisztántartással meg lehet akadályozni. A belső
természetűnek egyik főoka a foghús rossz táplálásában rejlik. Ha nincs
elegendő vérbősége, vagy nélkülöz bizonyos fontos anyagokat, vagy mérges
természetűeket tartalmaz, mint például a cukorbetegségnél, akkor
elsorvad, visszahúzódik és így a fogak támasztéka elégtelenné válik. A
nyál savanyú tulajdonsága folytán fogkő rakódik a fogakra, ami a fogüreg
genyedésére, alveolaris pyorrhoeára, adhat okot. Ilyenkor a fog nyakát
geny veszi körül, amely szétroncsolja a fog állományát és a fog ennek
következtében menthetetlenül elvész. Leginkább húsevőknek van savanyú
nyáluk, de bizonyos betegségeknél, így a cukorbetegségnél, is előfordul.
Az alveolaris pyorrhoea, mint azt Herrmann kimutatta, bizonyos
anyagcserebántalmaknál, köszvénynél, cukorbetegségnél és krónikus
vesegyulladásnál szokott fellépni. Patterson szerint igen gyakori az
alveolaris pyorrhoea krónikus orr- és torokhurutnál, különösen ha az
illetők szájukon át vesznek lélegzetet.
A legjobb eszköz a foghús vérrel való rendszeres, ellátására: a
masszázs. Ennek kivitele bezsírozott újjal az alsó állkapcson alulról
fölfelé, a felső állkapcson pedig felülről lefelé történjék. A fogaknak
fogkefével való gyakori tisztítása által csaknem ugyanez az eredmény
érhető el. Legcélszerűbb a fogakat alkáliát tartalmazó (amilyen a
karlsbadi só, vagy a szóda bikarbona) pasztával kefélni. A fogak gyakori
kiöblítése 30%-os alkohollal, – a fogak között ide-oda szürcsölve –
továbbá fertőtelenítő és a foghúst összehuzó szerekkel, amilyen a borax
és az angolok által oly kedvelt myrrha, szintén nagyon ajánlatos. A
legideálisabb fogtisztító folyadék bizonyára a hydrogén hyperoxid
(H2O2). Erős oldata értékes szolgálatot teljesít gyulladt, erősen vérbő
foghúsnál, melyet a vele benedvesített vattadarabbal naponta egyszer
dörzsöljünk be.
Ha a fogakhoz haladó vér nem tartalmaz elegendő vérmirigyváladékot, mint
például pajzsmirigyváladékot, (esetleg myxödémánál), akkor a foghús is
kóros elváltozást mutat. Pajzsmirigytablettákkal képes voltam egyes
esetekben a foghús dagadtságát és vérbőségét megjavítani. Az
ivarmirigyek állapota is befolyással van a foghúsra, ami abból látható,
hogy terhesség idején, sápkóros esetekben stb. gyakran elváltozások
állapíthatók meg az állkapocsnyulványon és a fogakon.
Ha valakinek életkorát akarjuk megállapítani, akkor elsősorban hajának
szinét és erősségét szoktuk figyelembe venni. Ha az illető kopasz, vagy
gyér, ritka hajzata őszül, akkor arca sokkal öregebbnek látszik. A
vénülés közeledtével a fejbőrt ellátó hajszálerekben is kötőszöveti
szaporodás észlelhető, miáltal ezek ruganyossága nagyban csökken, a
vérnek odajutása pedig szintén nehézségekbe ütközik. Ilyenkor adott
esetben a jódkezelés ajánlatos, mely az ereket tágítja, úgyszintén a
hajzat masszirozása is, ami lanolinnal bekent vattadugóval ellátott
vékony kis pálcával, szokott megtörténni. Nem szabad mindenek előtt a
hajzat vérkeringését nehéz, kemény kalapok viselésével megnehezíteni.
Legokosabb kalap nélkül sétálni, de ne a perzselő napon, mert a vegyileg
nagyon hatásos fénysugarak ártanak a fejbőrnek. Ehrmann tanár szerint a
haj villanyozása nagy előnnyel jár. Szárazságát állati zsírokkal, mint
disznózsírral vagy lanolinnal kell, megszüntetni. A haj kihullásának,
melyet gyakran élősdiek okoznak, fertőtlenítő kenőccsel, szublimáttal,
alkohollal stb. való bedörzsölése által is elejét vehetjük.
A vérmirigyek, főleg a pajzsmirigy és az ivarmirigy alkotása és a
hajzaté között feltünő összefüggés észlelhető. Ha az elsők degeneráltak,
akkor a hajtalaj gyér; a haj rövid marad, száraz és törékeny és könnyen
kihull. Hosszú ideig tartó pajzsmirigykezelés után többnyire erősebb
hajnövés is észlelhető. Kezdetben a betegesen elváltozott haj kihull,
később azonban új haj nő helyébe. Hasonló eredmény észlelhető arzén
adagolása után. Egyáltalában mindaz, ami a bőr és az egész szervezet
egészségi állapotát elősegíti, az a hajtalajra is hasznos.
Nagy jelentőségű a fiatalos külsőre továbbá a karcsú megjelenés. Karcsú
emberek rendszerint fiatalnak látszanak. A pocakosság viszont a
vénülésre jellemző. A szabadban való gyakori tartózkodás által
táplálékaink jobb elégésére tehetünk szert és ezáltal, valamint a
szénhydrátot és zsírt tartalmazó ételek korlátozásával, a hájkór számos
esetének vehetjük elejét. Izzasztófürdők, erősebben ható hashajtók,
karlsbadi vagy marienbadi kúrák szintén előnyösek. A pajzsmirigy- és
petefészek-, vagy herekészítmények segélyével többször ugyancsak kedvező
eredményt érhetünk el.