Amidőn vagy 22 év előtt ismertekké lettek azok a csodás hatások,
melyeket juhok pajzsmirigyéből készült szerekkel elértek, ugyanolyan
kétkedéssel fogadták azokat, mint aminőben minden csodakúra szokott
részesülni. Ugyanaz a sors érné valószinűleg az én, főleg az idő előtti
vénülés kezeléséről és megakadályozásáról írt közlésemet is, ha
állításom igazolására nem rendelkezném számos példával és nem
támaszkodhatnám más kiválóbb szerzőnek hasonló eredményeire.
Az a tény, hogy a pajzsmirigy vénülőknél többé-kevésbbé degenerált és
jódtartalma is kisebb, továbbá hogy a vénülés hasonló tünetekkel jár,
mint ama betegállapotok, melyeket a pajzsmirigy degenerációja okoz,
tudományos alapot nyujt azon gyógyászati kisérlethez, melyet a
jódtartalmú pajzsmirigykészítményekkel igyekeztem a vénülés legyőzése
ellen felhasználni.
Hogyha a pajzsmirigy degenerációja folytán keletkezett betegségnél, a
myxödémánál, állati pajzsmirigykészítmények adagolása által jelentékeny
javulást lehet előidézni, miért ne sikerülne ugyanez olyan emberekkel
szemben is, kiknek pajzsmirigyét a beállott vénülés változtatta el?
Annál is inkább lehetségesnek tartom ezt, mert hiszen a vénülés és a
myxödéma hasonló klinikai tüneteket mutat fel. Murray, Mackenzie,
Hertoghe és mások, kiknek a myxödémáról nyert ismereteinket
köszönhetjük, azt tapasztalták e betegségben szenvedő idősebb embereken,
hogy azok pajzsmirigytablettákkal való kezelés után sokkal fiatalabbnak
látszottak. Némelyiküket 10–20 évvel fiatalabbnak tartották. Hasonlót
mondhatok én is betegeimről, kiknek myxödéma, elzsirosodás,
érelmeszesedés, valamint a vénülés ellen pajzsmirigykészítményeket
rendeltem.
Ezek a készítmények főleg csak akkor hatnak, ha a pajzsmirigy egyes
részei még épek. Ha teljesen sorvadt, úgy a gyógyulás kevésbbé
kifejezett, sőt néha teljesen cserben hagy bennünket. Nem vagyunk
képesek ennélfogva életben tartani azokat az állatokat, melyeknek
pajzsmirigyét teljesen eltávolították. A készítmények a meglévő
szövetekre hatnak és növelik a pajzsmirigy kolloidtartalmát. Nagyobb
adagok után a Basedow-kór tünetei is felléphetnek; sőt észleltek már
golyvával egybekötött eseteket is.
Igen magas korban tehát nem ajánlatosak a pajzsmirigykészítmények, de
előnyösen használhatók a 70-es–80-as éveket megelőző időszakban, amikor
a pajzsmirigy még részben megvan és működőképes. A pajzsmirigy állapotát
könnyen megállapíthatjuk azon működések minőségéből, amelyek az ő
befolyása alatt állanak. Ezek különösen az intelligencia, az
emlékezőtehetség, a vese és belek működése stb. A vizelet vegyi
összetételéből, a benne található szilárd alkatrészek, valamint a
kiválasztott húgysav és konyhasó mennyiségéből, ugyancsak következtetést
vonhatunk a pajzsmirigy állapotára nézve.
A pajzsmirigytabletták hatását legélénkebben azok a fényképek
bizonyítják, melyeket Murray, Oppenheim, Hertoghe, Laache és mások
tettek közzé, s amelyek a myxödémás betegeket kezelés előtt és után
mutatják. Külsejük ezek következtében annyira megjavult, hogy
mindnyájukat fiatalabbnak tartották. E szerzőkön kívül Ewald és
Mackenzie azt az érdekes jelenséget is felemlítik, hogy kezelés után a
megőszült vagy kopaszfejű embereknek fekete hajuk nőtt. Én magam is
észleltem, hogy e készítmények használata után korán megőszült koponyám
megkopaszodott, amit azonban fekete hajzat növése követett. Két igen
érdekes esetet volt alkalmam megfigyelni dr. Mackenzie Hector londoni
betegosztályán. Ő volt tudvalevőleg az első, aki myxödéma ellen
pajzsmirigykészítményekkel kisérletezett. Egy közel 65 éves asszonyt,
aki azonban már évek óta tablettákat szedett, 42 évesnek tartottam. Egy
42 éves lány pedig, aki hasonló kezelésen ment keresztül, 10 évvel
fiatalabbnak látszott. Dr. Gibson edinburghi klinikáján egy 72 éves
myxödémás asszonyt láttam, aki 20 év óta használta a
pajzsmirigytablettákat és nevezett kartársam nézete szerint is 55, vagy
legfeljebb 60 éves külsővel bírt. Az ilyen kúra után elsősorban az
arcvonások lépnek jobban előtérbe és megfinomodnak; a testsúly kisebb
lesz, az előbb száraz bőr nedves, a vizelet mennyisége növekedik és a
megelőzőleg renyhe bélmozgások javulnak. Az ilyen emberek mozgékonysága
is csodálatosan javul. Előbb tíz percnyi séta után már kifáradtak, most
hegyeket is másznak és, mint maguk mondják, »újjászületve« érzik
magukat. Kétségtelen, hogy az intelligencia javulása is bekövetkezik. Az
emlékezőtehetség erősbödik és felfogó képességünk könnyebb lesz, amint
azt nemrég egy női betegemen kifejezetten észleltem. Ennek épp
ellenkezőjét figyelte meg Dürig egy betegén, akinek nagyobb mennyiségben
Antithyroidint (Möbius), tehát a pajzsmirigytablettákkal ellenkező
hatású anyagot rendelt. A teljes butaság érzése, gyenge
emlékezőtehetség, gondolatlustaság mutatkozott rajta s ez az állapot
csak 14 nap mulva szünt meg teljesen, habár Dürig az említett jelenségek
fellépte után rögtön abbahagyta e szer adagolását. Hasonló állapotot,
bár nem ily hagy mértékben, észleltem nehány saját betegemen is, kiket e
szerrel a cukorbetegség ellen jó eredménnyel gyógyítottam. Ha tehát a
pajzsmirigytabletták az intelligenciát javítják, másrészt pedig az
ellenkező hatású Antithyroidin azt lerontja, akkor mindez meggyőző
bizonyítékul szolgál azon állításomhoz, hogy az intelligenciát a
pajzsmirigy uralja.
A pajzsmirigytabletta-kezelés megkezdésének egyik legalkalmasabb
időpontjául az elzsirosodás felléptét tartom, mely egyik első jelensége
a beállott vénülésnek. Mennél előrehaladottabb ez és mennél
kifejezettebbek a pajzsmirigyelégtelenségnek tünetei, természetesen
annál nagyobb adagokat kell rendelnünk. Könnyebb esetekben és fiatalabb
egyéneknél elegendő naponta egy tabletta, idősebbeknél kettő. Tulságosan
nagy adagok épp úgy idézhetnek elő káros hatásokat, mint a kicsinyek,
feltéve hogy hosszú időn keresztül használjuk őket. Minden
pajzsmirigykezelést tehát 8–10 nap mulva néhány napra félbe kell
szakítani. Öreg embereknél pedig 3–4 heti kúra után egy hétig kell azt
szüneteltetni. Rendszert megállapítani azonban, mint minden egyéni
kúránál, teljes lehetetlenség.
Szakszerűen és okosan tehát csak az ajánlhatja az ilyen kúrákat, aki a
pajzsmirigy élettanának és kórtanának szükséges ismereteivel
rendelkezik. Sok év óta számos embert kezelek pajzsmirigytablettákkal és
csak nagyon ritkán, utóbbi időben pedig egyáltalán nem fordult elő
semminemű kellemetlen mellékhatás, aminő az izgatottság, szívdobogás
vagy álmatlanság. Kezelés alatt mindig megfigyelem a szív- és érverést,
és azonnal abbahagyom a kúrát, amint a pulzus túlhaladja a kilencvenet.
Meggyőződésem szerint a kis adagu és bizonyos szünetekkel tartott
pajzsmirigykezelés teljesen veszélytelen kúra, ha a szívet és az
érlökést, valamint a vizeletet állandóan vizsgáljuk.
Túlnagy vagy kicsi és a kelleténél tovább adagolt tabletták által épp az
ellenkezőjét érjük el annak, amit akarunk. Saját magamon tapasztaltam,
hogy egy túlsokáig tartó és naponként két tablettából álló kúra után
testsúlyom két kilóval gyarapodott. Amint azonban az ilyen hosszú ideig
tartó kezelést abbahagyjuk, rögtön jobb hatások mutatkoznak. Az állati
pajzsmirigy anyaga testünkben és pedig pajzsmirigyünkben felhalmozódik
és hatását csak bizonyos idő mulva, néha csak a kúra abbahagyása után
fejti ki.
Számos klinikai és kisérleti tapasztalat mutatja a nagy adagok káros
hatását. Előidézik ugyanis a pajzsmirigy túltengését, sőt néha a
Basedow-kór tüneteit. Tanácsos ennélfogva nagyobb adagok után kis
mennyiségű ellenszert, arzént, adagolni. Megfigyelésem szerint
adrenalint is használhatunk ilyenkor. Észrevettem ugyanis, hogy pulzusom
naponkénti két jódthyrin-tabletta után egyideig állandóan 90-et vert,
ellenben 65–68-ra szállott alá, amidőn a tablettákkal egyidejüleg tíz
csepp adrenalint is vettem. Az adrenalinnak ilyen használata a
pajzsmirigy ellenszere gyanánt különösen azoknál ajánlatos, akiknek
pulzusa gyenge és akik azonfelül vérszegények is.
Az eddig felsorolt elővigyázati szabályokon kívül, szem előtt tartandó a
készítmény eredete is és csak megbízható gyárak legfrissebb
készítményeit használjuk. Leghatásosabbak természetesen azok, melyek a
legnagyobb jódtartalommal bírnak. Én kisérleteimben különféle
pajzsmirigytablettákat alkalmaztam jó sikerrel, így a Bayer-féle
Jodothyrint, a Knoll-téle Thyradent és egy év óta a hazai birkákból
származó Richter-féle pajzsmirigytablettákat, melyek szintén jó
eredményeket idéztek elő. Nézetem szerint kis mennyiségű jódnátrium
hozzáadása fokozza e tabletták hatását.
Kétségkívül módunkban áll hátráltatni mindazokat a káros tüneteket,
melyeket a pajzsmirigy- és jódkészítmények okozhatnak. Némi figyelmet
érdemel ugyanis ilyenkor az étrend is. Kerülnünk kell mindenekelőtt a
túlságos húsevést, mert ezzel a pajzsmirigy működését még jobban
fokozzuk. Ugyancsak kerülendő pajzsmirigykúra alatt a tea és kávé,
alkohol és dohány élvezése. A vizeletet gyakran kell megvizsgáltatni,
mert benne bőséges hústáplálék mellett cukor szokott fellépni. Magamon
észleltem, midőn a rendesnél valamivel több húst ettem, hogy naponkénti
két tabletta mellett 0·3%-ig terjedő cukorvizelés mutatkozott. Ez
azonban rögtön eltünt, amint a húsevést abbahagytam, sőt röviddel utána
negyed kiló szőlőt ehettem anélkül, hogy a vizeletben cukrot észleltem
volna.
Célszerűen használhatók a pajzsmirigykészítmények érelmeszesedés és
kötőszöveti vesegyulladás ellen is, mely betegségek a vénülésnél
gyakoriak. Elősegítik a húgy szilárd alkatrészeinek gyorsabb kiválását.
A vizelet sötétebb színt nyer és az előzőleg erősen csökkent
konyhasókiválasztás megkétszereződik.
Elővigyázatosnak a pajzsmirigykúra akkor mondható, ha több napon át
lefekvés előtt egy tablettát szedünk. Legjobban elviselhető szóda
bikarbonika (kettedszénsavas nátrium) vagy valamely alkalikus
ásványvizzel egyetemben. Hogy vajjon az alkalikus ásványvíz jótékonyan
befolyásolja-e gyógyértékét, azt nem merném eldönteni, de nem tartom
lehetetlennek. Tapasztalásom szerint egyébként az adrenalin kivételével,
az összes szervi készítmények alkalikus oldatban hatnak legjobban.
Vénülő asszonyoknál a pajzsmirigykivonaton kívül az állati
petefészekből, főleg a disznóéból, készült kivonatok is jó eredménnyel
használhatók. Pótolni tudják részben a klimaktériumban degenerált vagy
esetleg fiatal asszonyoknál kasztráció által eltávolított
ivarmirigyeket. A petefészkek degenerációja folytán beálló elhizásnál,
tapasztalásom szerint, szintén jóhatású a petefészek- és vele
egyidejüleg a pajzsmirigykészítmények szedése. A hájkórnak egy rendkívül
érdekes esetét figyelte meg Burghardt, mely egy fiatal lánynál a
petefészkek és a méh fejletlen állapota következtében lépett fel;
petefészekkivonat szedése által a lány nyolc kilót vesztett súlyából.
Amikor a kezelés megszünt, az elzsirosodás is rosszabbodott. Az emlők
elzsirosodása szintén javul petefészektabletták használata után.
Loewy és Richter azt találták, hogy ezek az oxidációs folyamatokat is
gyarapítják, Spielmann és Etienne pedig a vörös vérsejtek szaporodását
észlelték. A petefészekkészítmények tehát ilyenkor a vashoz hasonlóan
hatnak és ilymódon nem ok nélkül való, ha ennek hatását az
ivarmirigyekre gyakorolt befolyásából igyekeznénk megmagyarázni.
Körülbelül 60–70 asszonyt kezeltem petefészekkivonattal s az eredménnyel
mindig meg voltam elégedve. A változáskor előforduló kellemetlen
hevülések csaknem teljesen megszünnek. A többi ideg tünetet is kedvezően
befolyásolja. Fejfájás, álmatlanság, ideges levertség több heti kezelés
után nem mutatkozott többé. Elzsirosodásban szenvedő nőknél, akiknek
egyszersmind pajzsmirigytablettákat is rendeltem, jelentékeny
súlycsökkenést értem el. A nagy lelógó zsíremlők és kövér csipők
tetemesen veszítettek nagyságukból, sőt a duplaáll jelensége is
megszünt.
Nőknél a változás idejében vagy a petefészekkiirtás után nagyon
ajánlatos a petefészektablettákkal való kezelés. Chroback és Landau
voltak az elsők, akik kasztráció, valamint menstruációbeli zavarok után
állati petefészekkel a legjobb eredményeket érték el. Hisztérikusoknál
is jelentékeny javulást észleltem. Igen célszerűnek találom
alkalmazásukat oly idegbetegségeknél, melyek a petefészek elváltozásával
függenek össze, így dementia praecox esetében. A melankólia két esetében
és egy ízben a petefészekműködés hibás fejlődésekor szintén kedvező
eredményt értem el petefészektablettákkal. Használatuk mindenképpen
ártatlan. A szervezetre való káros hatásukat egyízben sem észleltem.
Naponta négy tablettát is jól elbirunk. Én két hónapig naponta két
tablettát vettem anélkül, hogy bármiképpen is kárát vallottam volna.
Legjobbak a disznó petefészkéből előállított készítmények, melyeknek
jódtartalma is a legnagyobb.
A petefészekkészítménynél kevésbbé hatásosak a jelenleg forgalomban lévő
herekészítmények. Úgy látszik, hogy a here belső váladékának nem a
legfontosabb alkatrészeit tartalmazzák. A bika heréjének tablettákká
való felhasználását sem tartom a legcélszerűbbnek, mert ez az állat
nemileg meglehetősen lusta. A nemileg jóval tevékenyebb »mindentevő«
állatok, amilyen a disznó, sokkal alkalmasabbak az ilyen célra.
Már Brown-Séquard a nagy fiziológus, a belső kiválasztás tanának
megalapítója, számos kisérlet alapján azt a teóriát állította fel, hogy
az állati herekészítmények képesek a vénülés jelenségeit befolyásolni.
Tengeri malacok és kutyák összenyomott heréjéből előállított
készítményeket használt s azokat saját karjába és lábába fecskendezte és
azt állította, hogy izomerejének, valamint szellemi képességeinek
csakhamar jelentékeny gyarapodását észlelte magán. Nehezebb munkákat
végzett mint azelőtt, anélkül hogy elfáradt volna. A lépcsőjárás most
semmi fáradtságába sem került. Hashajtó használása nélkül rendszeressé
vált a székelése és a vizeletfolyása erősebb, ami a húgycső izomzatának
nagyobb erejét bizonyítja. Órákig elállt munkája mellett, melyet azelőtt
ülve végzett.
Brown-Séquardnak ezen állítása és megfigyelése, bár eleinte sokan
kétkedéssel fogadták, kiindulópontja lett a szervekkel való gyógykezelés
tanának. Adatait más kutatók is megerősítették. Zoth és Pregl az izomerő
nagyobbodását a Mosso-féle izomerőmérővel (ergograph) állapították meg,
be akarván bizonyítani, hogy ezt nem a képzelődés okozza. A Poehl-féle
Sperminum, Poehl és Tarchanoff szerint, fokozza a vér lúgtartalmát s
egyszersmind testünknek a fertőzések elleni ellenállóképességét, amit
Loewy és Richter is megerősítettek.
Bukojemsky, Hirsch és mások a spermiumot aggkori elgyengülés ellen,
Bosse pedig két aggkori bőrviszketegség esetében találta hatásosnak.
Érdekes utóbbi szerzőnek egy szemidegsorvadásos esete, mely syphilis
után lépett fel. Az illető nő csaknem vak volt, de 16 spermium
befecskendezés után állapota annyira javult, hogy már az óra mutatóját
is újra felismerte. Spermium különben az emberi test különböző
szerveiben található. Nagyobb mennyiséget tartalmaznak a vérmirigyek,
legtöbbet pedig a herék.
Egy további szervi praeparatum, mely a vénülés elleni küzdelemben
értékes szolgálatot teljesít, a disznó veséjéből előállított készítmény.
Ennek segítségével vesegyulladás, valamint a mérges anyagoknak hiányos
kiürítése és a testben való visszatartása következtében létrejövő
vizelési zavaroknál lehet jelentékeny javulást elérni. Nemcsak a vese
alakelemeinek, hanem a fehérjének kivizelése is csökken általa, a
vizelet mennyisége viszont növekedik. A vesekészítmények használatát
tehát oly egyéneknél tartom célszerűnek, akik a vénülés következtében
fellépő veseműködés csökkenésében, a napi vizeletmennyiség
kevesbedésében, valamint a vese hámelemeinek a vizeletben való alkalmi
előfordulásában szenvednek. Ilyenkor is ajánlatos, mint azt számos
kisérlettel bebizonyítottam, egyidejűleg pajzsmirigytablettákat is
rendelni, minek következtében rendszerint a konyhasókiválasztásnak és a
vizelet fajsúlyának nagyobbodása mutatkozik, amely jelenségekből
megjavult veseműködésre vonhatunk következtetést. Naponta két, később
négy tablettát szoktam betegeimnek rendelni, melyeket azok jól elbirnak.
A leghatásosabb szervi készítmények közé sorolom a
hasnyálmirigykivonatot, mely számos szerző véleménye szerint kitünő
szolgálatot teljesít emésztési nehézségeknél. A hasnyálmirigy
tudvalevőleg a vénülés közeledtével kötőszöveti szaporodást mutat.
Természetes tehát, hogy az emésztés ilyenkor nehézségekbe ütközik; a
hasnyálmirigy ugyanis ilyen állapotban nem képes elegendő mennyiségű
erjesztőt létrehozni, hogy a táplálék fehérjéjének, szénhydrátjának és
zsirjának felszívódását és átalakítását elősegítse. Ennek következménye
azután, hogy sok öreg ember lesoványodik. Ezek számára a
hasnyálmirigykészítmény úgyszólván »külön hasnyálmirigy« jelleggel bir.
Fokozzák náluk a megfogyott hasnyálmirigynedv kiválasztását és
elősegítik a fehérje-, de főleg a zsírtáplálkozás kedvezőbb
megemésztését, mint az Salamon, Noorden és E. Meyer munkáiból kitünik.
A Salomon által először ajánlott Pankreon-tabletták használatakor az
emésztési nehézségek állandó javulását észleltem. Nagyobb étkezések után
magam is 2–3 tablettát vettem, főleg olyankor is, amikor oly ételeket
ettem, melyeket különben nem tudtam egykönnyen megemészteni. Használatuk
után csakhamar gázok felböfögése következett be s ezáltal gyomromban a
nyomás és teltség érzete megszünt. Egy Olaszországban tett téli utazásom
alkalmával, amikor nem kifogástalan eredetű és frissességű ételeket
raktak elém, ezek a tabletták kiváló szolgálatot teljesítettek.
Mindenekelőtt megakadályozták éjszakai nyugalmamnak bőséges vacsorából
eredő zavarását.
A máj és a hasnyálmirigy belső vonatkozásban állanak egymással. Az egyik
szerv elváltozása rendszerint a másikét is maga után vonja s vénüléskor
gyakran találkozunk mindkettő elváltozásával. A Pankreon tapasztalásom
szerint mindkét szerv betegségénél hatásos, éppúgy krónikus
epekőbetegségnél is, amikor sokszor a hasnyálmirigyet is megtámadja és
erős lesoványodás lép fel. Ilyen esetet figyeltem meg nem régen, amikor
egyik betegem 25 kilót fogyott egy év alatt. Hangsulyozni kívánom még,
hogy e tabletták segélyével az étvágy fokozását is elő lehet segíteni.
Sajnos, hogy e készítmény igen drága.
Ez a hasznos szer azonban mindenképpen kitünő példát nyujt arra, hogy a
szervi készítmények az észszerű gyógykezelés jövőjére nézve nagy
reményekre jogosítanak. Ami a pajzsmiriggyel, mellékvesével és
hasnyálmiriggyel lehetséges, az más szervekkel is sikerülni fog, ma ez
már csak a tökéletesedő technika kérdése.
3. Az állatvér mint vastartalmú tápláló és szervi kivonatokat tartalmazó
gyógyszer.
A vas vérünknek legfontosabb eleme, melynek hiánya sokszor igen komoly
következményekkel jár. Hogy ezt megelőzzük, vasat kell testünkbe
vezetni, ami kétféleképpen lehetséges. Egyik a természetes út,
amennyiben szervezetünk bizonyos élelmiszerek által jelentékeny
mennyiségű vasat szed magába. Másik a mesterséges, amely abban áll, hogy
ezt a fontos elemet meghatározott gyógyszerek segítségével adjuk át
szervezetünknek. Ez az utóbbi mód előnyösen kombinálható az elsővel.
Az összes vastartalmú tápszerek közül a vér és pedig a sertésvér áll
első helyen. Bunge és mások kísérlete szerint azok az állatok, amelyek
vasban szegény táplálékot kapnak, vérszegények. Ezt az állapotot fiatal
házi nyulakon figyelték meg, melyeket tejjel tápláltak. Amint azonban
zöld főzelékkel, káposztával és répával hizlalták őket, vérük
vastartalma csakhamar nagyobb lett.
Ha nem is szenvedünk vérszegénységben, állandóan gondoskodnunk kell
arról, hogy testünk elegendő mennyiségű vasat kaphasson. Különösen szól
ez a változás utáni korban lévő asszonyoknak, amikor a petefészkek
sorvadni kezdenek és a vérszegénység sokkal gyakoribb jelenség. Mint már
többször említettük, a petefészek nagy befolyást gyakorol a
vérképződésre, éppúgy a pajzsmirigy is, mely a klimaktérium után szintén
sorvadni kezd. Mondottuk azt is, hogy a csontvelő, vagyis a vörös
vérsejtek főképződési helye, valamint egyáltalán a csontrendszer a
fentemlített vérmirigyek behatása alatt áll.
A vasnak a vénüléskor való felhasználása már azért is ajánlatos, mert e
korban gyakran mutatkozik csökkenés a vérképződésben. Naunyn mondja
könyvében: »Az öregek vérszegények.« Már Geist is kiemelte a
vérmennyiségnek az aggkorban való csökkenését, amit ő a vérképző szervek
sorvadásából magyarázott. Előrehaladott korban a csontvelő valóban
jelentékeny elváltozást szenved. Grawitz megfigyelése szerint öregeknél
a vas hatása nagyon is bizonytalan. Ennek okát nézetem szerint abban
kell keresnünk, hogy a vérképző szervek, melyekre a vas hat, véneknél
elváltozásoknak vannak alávetve. Ha tehát a szervetlen vas előrehaladott
korban kevésbbé hatásos, akkor annál több okunk van oly táplálékot
ajánlani, mely sok vasat tartalmaz, tehát tojássárgáját, bizonyos
mennyiségű húst, parajt, spárgát, burgonyát és más vastartalmú
élelmiszereket; főleg egyébként tejjel táplálkozók részére, mert a tej
tudvalevőleg vasat nem igen tartalmaz.
Említettem már, hogy a sertésvér a legtöbb vasat tartalmazó élelmiszer.
S ha véreshurka, vagy lepény alakjában élvezzük, mint ahogy némely
vidéken a vért készítik, jelentős mennyiségű állati vasat juttathatunk
testünkbe. Bunge élettani tankönyvében olvassuk, hogy a baseli sápkóros
lányok a vágóhídra mennek s ott az állatok friss vérét isszák; s ha néha
megfigyeljük, hogy kutyák vagy macskák mily mohón nyalják vagy
szürcsölik más állatok vérét, arra a gondolatra juthatunk, hogy ösztönük
tanította meg őket e táplálék jó ízére, vagy talán a máskülönben vasban
szegény táplálkozás kényszeríti őket annak élvezésére. A friss vér evése
nem valami étvágygerjesztő, sőt néha veszedelmes, mert az állatokat néha
betegen mészárolják le. Vannak azonkívül olyan egyének is, főleg
asszonyok és lányok, kik a vágóhidon kapott vért már puszta idegességből
sem birják jól elviselni. Egy nőibetegem mondotta, hogy egy ideig
meglehetős sok friss vért ivott naponta, míg emésztési nehézségek léptek
fel s székében vért pillantott meg.
Etekintetben célszerűbb a dr. Hommel-féle Haematogen, melyet ökör
véréből állítanak elő. Még jobb eredményt kapnának, ha sertésvért
használnának, melynek 100 gr.-ja Bunge szerint 226 milligr. vasat
tartalmaz.
A disznó szervei bonctanilag és fejlődéstanilag közelebb állanak az
ember szervezetéhez mint az ököré, táplálkozási módja pedig, mint
mindentevő állaté szintén hasonlóbb az emberéhez. Meggyőződtem arról,
hogy a többi szervi készítmények, melyeket a disznó heréjéből,
petefészkéből, veséjéből vagy hasnyálmirigyéből állítanak elő, jóval
hatásosabbak mint azok, melyeket más állatokéból, például az ököréből,
nyernek. Már ezen oknál fogva jobb eredmények várhatók a disznóvér
alkalmazásától. Nehéz azonban e vérből nagyobb mennyiséget kapni, mert a
disznó öléskor sokkal kevesebb vért ad, mint például az ökör. A legtöbb
disznó azonkívül elzsirosodott és ennélfogva kevésbbé vérbő állapotban
kerül leölésre. A 150 kilós disznó csak egy liter vért ad, a 450 kilós
ökör ellenben 9–12 litert. A vágóhidra való célszerűtlen szállítás
következtében gyakran szenvednek a disznók tüdőgyulladásban, úgy hogy a
vér élvezése csak az állat előző megvizsgálása után ajánlatos.
Nagy mennyiségű vasat tartalmaznak a véreshurkák, melyeket kényelmesebb
módon is élvezhetünk. Némely vidéken ugyanis, mint Angliában,
Dánországban, Svéd- és Norvégországban, a tiszta disznóvérhez lisztet,
cukrot, néha mézet, árpát, darát és mazsolát adnak s ezáltal pudding-
vagy lepényszerű ételt készítenek belőle, melyet többszöri evés után
fölötte ízletesnek találtam. Az ilyen pudding a norvég vendéglők
étlapján is gyakran található, Kopenhágában pedig, minthogy sokáig
eltehető, ott láthatjuk a legtöbb mészárszék kirakatában is.
A vért gyakrabban kellene értékesíteni. Ha jól van elkészítve, könnyen
emészthető és gyorsan szívódik fel. Érthetetlen előttem, hogy mint
élelmiszert oly kevéssé használják. Bunge is a vérnek mint élelmicikknek
legmesszebbmenő elterjesztését ajánlja. A vér azonban még más igen
fontos tápanyagokat is tartalmaz. A vason kívül van benne mangán és
foszfor. Tartalmaz továbbá egy kevés jódot és Gauthier párisi kémikus
szerint arzént is. Van a vérben továbbá zsír (0·1–0·2%), azután
lecithin, cholestearin (Hoppe-Seyler), glykogen stb. Fontos erjesztőkkel
is bir és rendkívül fontos, hogy ezeken kívül a vérmirigyek váladékát is
tartalmazza. Hogy ezek váladékukat közvetlenül a vérnek adják át, az
általánosan elfogadott tény, melyre először Claude Bernard hívta fel a
figyelmet. A vér élvezésekor tehát testünk mindazon anyagokat megkapja,
melyek a pajzsmirigy, petefészek, here és mellékvese váladékában
előfordulnak, s amelyek általában az emésztésnek ellenszegülnek. Fontos
továbbá, mint azt Kehrer kimutatta, hogy üzekedő tehenek teje más
tehenet is üzekedővé tesz, ami valószinűleg a vérbe s innen a tejbe való
átmenetelét mutatja. A Hommel-féle Haematogen hatását sem birom annak
vastartalmából megmagyarázni, mert hiszen az a két-három evőkanálnyi,
amit napjában rendelünk, csak minimális vasat tartalmaz. Még abban az
esetben sem, ha feltesszük, hogy a vas a vérben előforduló alakjában
nagyobb hatást gyakorol. Sokkal valószinűbbnek tartom, hogy inkább a
szervek váladékának mint vastartalmának köszöni hatását. Hogy a szervek
váladéka igen kis mennyiségben is hat, azt az emberi testben való
viszonyuk is magyarázza. Ezek az apró vérmirigyek, amilyen pédául a csak
néhány grammot nyomó hypophisis és mellékvese, egész testünk
szükségletét képesek váladékukkal ellátni. A vér tehát igen értékes
szervi gyógyszer, s ennélfogva a Haematogenhez hasonló vér alakjában
előállított szervi készítményt igen előnyösnek tartom. Lehetséges volna
talán egy hasonló szert előállítani, melyből nagyobb mennyiséget lehetne
egyszerre bevenni.
Testünkbe még a tranzfuzió (vérátömlesztés) módszerével is vihetünk
friss vért azáltal, hogy egyik viszerünkbe befecskendezik. Ez azonban
nem jár veszély nélkül, mert, mint Landois kimutatta, ez az idegen vér
mérges hatásu s feloldja a mi vérünket. Hufeland említi, hogy Angliában
már egy pár évszázad előtt végeztek tranzfuziós kisérleteket fiatal
állatok vérével öreg juhokon, borjakon és lovakon. Megfigyelték, hogy
utána a megoperált állatok vidámabbak és virgoncabbak lettek. Sőt
Hufeland azt is említi, hogy ezáltal a hallási érzék is megjavítható.
Párisban Denis és Riva végeztek először embereken tranzfuziót és jó
eredményt értek el vele. Előfordultak azonban halálesetek is, úgy hogy a
további kisérleteket törvényileg eltiltották. Csodálatos, hogy a régiek
az ilyen vállalkozásokkal és kisérletekkel megelőztek bennünket. Habár a
sebészek manapság sokkal vakmerőbb műtéteket is végeznek, úgy látom,
hogy a tranzfuziót aránylag nagyon ritkán veszik igénybe. Bier a
tranzfuziót a lupus (fekély) néhány súlyos esetében próbálta meg.
Eleinte mérges tünetek mutatkoztak, amit azonban feltünő javulás
követett. Talán nem tulságosan merész jóslás, hogy a jövő évszázad
belgyógyászai szintén be fognak rendezkedni a vénülés ily módon való
gyógyítására. Az állatvért azonban mindenképpen drágább és értékesebb
anyagnak tartom, semhogy csak vérlúgsó és véreshurka gyártásához
használják fel.