Részint bánatában és csalódásában, részint a megerőltetésektől kimerült
állapotban, de gyakran unalomból vagy könnyelműségből is olyan élvezeti
szerek után nyúl az ember, melyek vidítólag és szinte felvillanyozólag
hatnak rá: ilyenek az alkohol, tea, kávé, dohány stb. Ezek az
izgatószerek, melyeket különben gyakran minden különösebb ok nélkül,
szokásszerűleg használunk, az ostorhoz hasonlítanak, mellyel a fáradt
lovat ösztökéljük. Bizonyára nem minden kocsis tudja azt, hogy a fáradt,
igavonó állatot pihentetni is kell. Valamint a kipihent állatnak nem
szükséges az ostor, úgy a normális ember is igen magas kort érhet el
anélkül, hogy bárminő izgatószerre rászorulna. Nagyapám, ki 105 évet
élt, sohasem használt izgatószereket.
Én magam sohasem élvezek szeszes italokat, de nem elvből, hanem mert
semmi élvezeteset nem találok bennük. A fanatikus antialkoholistákkal
azonban nem tartok semmi közösséget. Gyűlölök mindennemű vakbuzgóságot
és nagy igazságtalanságnak tartom, hogy mérsékelt ivóknak teljesen el
akarjuk tiltani az alkoholt azért, mert vannak oly naplopók, kik
folytonosan leisszák magukat. Az antialkoholistáknak ama nézetét sem
osztom, hogy az alkohol kis mennyiségben is méreg. A fiziológusok inkább
azt bizonyították be, hogy bizonyos körülmények között nagyon is értékes
táplálószer, amennyiben elősegíti egyes fontos szöveteinknek
megkimélését; a szénhydrátok és zsírok alkohol élvezésekor
leraktározódnak bennünk. Nagy mennyiségben nem bír az alkohol ezzel az
előnnyel, mert ilyenkor a fehérjeszövetek bomlása folytán mérgező
hatású.
A szeszes italok kis mennyiségben értékes izgatószerei az
idegrendszernek és a vérkeringési szerveknek. Sok ember munkaképesebbé
válik általa és étvágyát és emésztését is elősegíti vele.
Legajánlatosabb e tekintetben a bor, mely a sör után a legkevesebb
alkoholt tartalmazza, különösen a francia bordeauxi, melynek
alkoholtartalma rendszerint 7–9%, de a mi közönséges fehér és vörös
asztali boraink sem tartalmaznak többet. Az alkoholnak egy bizonyos
határig, különösen mint vörös bornak, vidító hatása van, mely elűzi a
gondot és bánatot; annál rosszabbul érezzük magunkat azonban nagy
mennyiségek után. A sör táplálóbb mint a bor, de bizonyos mennyiségben
el is lustít. Sok angol és északamerikai sör legalább is annyi alkoholt
tartalmaz, mint a könnyű tiroli és olasz borok.
A legkiadósabb szeszes ital a könnyű bor, melyet orvosi célokra is
használnak. A sör keserűségénél fogva talán elősegíti kissé az
emésztést, de aki sokat iszik belőle, s ez nem nagyon ritka eset, az a
fölös folyadék által megterheli a vérkeringési szerveket és így, dacára
a sör csekély alkoholtartalmának, mégis túlsok alkoholt juttat
szervezetébe.
Ismerek öreg embereket, kik étkezés alkalmával naponta egy kevés
vörösbort isznak s amellett igen jól érezik magukat. Ha egészségesek,
akkor megengedhető nekik kis mennyiségben mint ártatlan élvezeti cikk,
szükséges azonban a megengedett mennyiséget pontos adagokban lemérni.
Legveszélyesebb az égetett bor, (pálinka) legkevésbbé pedig a könnyű bor
és a könnyű, csak kb. 3% alkoholt tartalmazó sör. Hogy a bort igen magas
korban is minden káros következmény nélkül isszák, az abból
magyarázható, hogy némely ember a mindennapi borélvezet dacára is száz
évig vagy tovább is elél. Lehetséges azonban, hogy bor nélkül még tovább
élnének, mert ezek rendszerint hosszúéletű családokból származnak;
egyrészt tehát ezen okból is többet engedhetnek meg maguknak mint mások,
másrészt pedig valószinű, hogy az alkohol mégis csak megrövidíti némikép
az életüket. Ezek mindenesetre kivételek, mert a tapasztalat azt
mutatja, hogy az alkoholtól való teljes tartózkodás jelentékenyen növeli
esélyeinket a hosszú élethez.
Sir Isambard Owen 4287 személyen végzett gondos vizsgálat után
kimutatta, hogy az abstinensek és a nagyon mértékletes ivók érik el a
legmagasabb életkorátlagot és csak nagyon kevés ivóból lesz öreg ember.
Neisson 6111 ivón, kik 16–90 évesek voltak, végzett kutatásokat,
melyekből kiderült, hogy háromszor oly nagy volt közöttük a halandóság
mint Anglia összes lakói között. Számos kórboncolás kimutatta, hogy az
iszákosoknak összes szervei elváltozást szenvednek. E helyen csak a
legfontosabb szervekkel foglalkozhatunk. Legismertebb a szívizomzat
elfajulása. Az érelmeszesedés is hamarább lép fel. Legsúlyosabban hat
azonban az agyvelőre. Már az egyszeri nagyobb mennyiség élvezete is
mérgezési tüneteket és szellemi képességeinknek igen káros hatásait
idézheti elő. Szenvedélyes ivóknál állandóak lesznek e hatások és végül
bekövetkezhetik némely esetben az elbutulás és a teljes megőrülés. A
württembergi hivatalos statisztika szerint ebben az országban kerek
60%-a az elmebetegeknek volt krónikus alkoholista, Alsó-Ausztriában
pedig 40%.
Már korábban is megemlítettem, hogy az őrület és a bűn között szoros
összefüggés van. A bűn valóságban gyakran tekinthető elmebetegségnek.
Nem lep meg tehát bennünket, hogy a bűnösök között oly sok az
alkoholista. Egy német birodalmi statisztika mutatja, hogy a testi
sértések 63, a rablógyilkosságok 69, és a szemérem elleni vétségek
77%-át az alkohol hatása alatt követték el. Scharffenberg szerint csak
félannyi bűncselekmény történnék, ha nem léteznének szeszes italok; az
alkoholista ugyanis épp olyan kevéssé vonható tettéért felelősségre,
mint a lázbeteg, vagy az őrült, vagy pedig az atropin vagy muskarin
által megmérgezett ember.
Az alkoholnak a májra, vesére és a többi belső kiválasztási mirigyre
gyakorolt káros hatásából magyarázható meg az iszákosok
rövidéletűségének gyakorisága, különösen ha pálinka és likör élvezéséről
van szó. Ezek az elváltozások azonban nemcsak korai halált vonnak maguk
után, hanem más, igen komoly következményekkel is járnak: csökkentik a
szervezet ellenállóképességét az összes ragályok és mérgezésekkel
szemben, amennyiben súlyosan megkárosítják az ezek ellen biztos védelmet
nyujtó belső kiválasztású mirigyeinket. Ennek következtében az iszákosok
feltünő könnyen esnek járványok áldozataivá. Montereyben (Mexikóban)
való tartózkodásom alatt értesültem Dr. Mac Meanstól, hogy egy
sárgaláz-járvány idejében kivétel nélkül elpusztultak az összes iszákos
emberek. Az is közismert dolog, hogy sokan tüdőgyulladásban vesznek el.
Egyáltalán, az összes ragályos betegségek eseteiben sokkal csekélyebbek
az alkohol élvezők gyógyulási esélyei mint a többi emberé.
Utódaik is sajnálatraméltóak. Könnyen vannak veleszületett myxödémának
és skrofulosisnak kitéve, valamint az epilepsiának, hülyeségnek és
idegbajoknak is. Ifjúságuk ritkán tart sokáig. Legrain egy érdekes
esetet említ fel. Egy iszákos embernek, aki őrjöngése miatt nyolcszor
volt az őrültek házában, nyolc gyermeke volt. Hárman általános gyöngeség
következtében csakhamar születésük után meghaltak, a negyedik egy éves
korában görcsökben pusztult el, a többi négy pedig kéz- és
lábreszketésben szenvedett. Ennek a részeges embernek a szülei is
iszákosak voltak; atyja önkezével vetet végett életének. Martin 83 női
epileptikusról 60 esetben mutatta ki az öröklődő alkoholizmust. Demme 57
iszákos gyermek közül csak 10-et talált testileg és szellemileg
normálisnak. Hajmeresztő Klausnernek leszármazási statisztikája az
iszákos Ada Take-ről (szül. 1740.). 709 utóda közül 100 házasságon kívül
született, 181 prostituált, 142 koldus, 46 szegényházlakó, 76 betörő, a
többi pedig iszákos ember volt. És ez az egy család az államnak kerek 5½
millió koronájába került!
Feltünően káros az alkoholnak hatása a meleg égöv alatt. A britt
középafrikai bizottság hivatalos jelentésében (1894.) ezeket olvassuk:
»A szeszes italok élvezése nagyobb veszedelmet jelent gyarmatainkra,
mint az összes bacillusok és baktériumok.« Emin pasa, aki orvos is volt,
határozottan kijelentette, hogy a tropusok csak akkor ártanak az
egészségnek, hogyha ottan nagyban hozzálátnak az alkoholiváshoz. Az ú.
n. tropusi düh, mely oly sok gyalázatos borzalmasságra vezet,
valószinűleg szintén az alkoholélvezésnek következménye.
Ha ezek után kétségtelenül bebizonyítottuk az alkoholnak nagy adagokban
való káros hatását, úgy még nincsenek föltétlen bizonyítékaink arra
nézve is, hogy kis mennyiségben is ártalmas volna. Laitinien egyoldalú
kisérletei csak nyulakra és tengeri malacokra szorítkoztak. De az ember
és a nyúl vagy tengeri malac között lévő nagy különbség nem engedi meg,
hogy ezeknek a kisérleteknek nagy gyakorlati értéket tulajdonítsunk,
legalább felnőttekre nem, legfeljebb gyermekekre; de azt Laitinien
kisérletei nélkül is tudjuk Kendének húsz 6–15 éves gyermeken végzett
kutatásaiból, hogy az ily fiatal egyének szellemi képességeit a kis
mennyiségű alkohol is károsan befolyásolja. Ide tartoznak Hercod
vizsgálatai is, melyek kimutatták, hogy 591 bécsi iskolásgyermek közül
azok kapták a legjobb bizonyítványokat, akik szeszes italokat sohasem
ittak, kevésbbé jót azok, akik néha napján, legrosszabbat pedig azok,
akik mindennap ittak alkoholt, ami alatt Bécsben főleg a sör értendő.
Minthogy a gyermekek minden méreg iránt érzékenyebbek mint a felnőttek,
mert hiszen vérmirigyeik még nincsenek kellően kifejlődve a
méregtelenítő küzdelmekre, nem vehető csodaszámba, hogy náluk a kevés
alkohol is szellemi károsodást okoz. Ismétlem, azonban, hogy mindeddig
nem bírunk igazán tudományos bizonyítékkal arra nézve, hogy a
kismennyiségű szesz, bor, vagy sör alakjában ártana a felnőtteknek. Aki
semmit sem bír el, az ne igyék semmit; aki azonban minden baj nélkül
elbírja, különösen ha már nagyon hozzászokott és egész nap szorgalmasan
dolgozott, attól egy kis üveg bort, vagy egy palack sört nem kell
eltiltani. Az antialkoholisták pedig inkább a mértéktelenség mint a
mértékletesség ellen harcoljanak.