Számos – de semmikép sem az összes – kulturembernek a fentemlített
élvezeti szerek kitartásuk fokozására szolgálnak, különösen a szellemi
munkánál; megkönnyítik gondolkozásukat és legyőzik részben a talán
rosszkor beálló kimerülésüket. Mindez tényleg így van; de őrizkedjünk az
ilyen szerek túlságos élvezésétől, mert különben sokkal többet ártanak
mint használnak. Sok kutató a mérgek közé sorozza őket; ez azonban
túlzás, mert legtöbbször az arany középút bizonyul a legjobbnak.
Bizonyára ne használjunk ok nélkül izgatószereket; de ne feledjük el,
hogy a hajlandóságok különbözőségénél fogva sok olyan ember létezik, aki
az ilyenfajta mesterséges izgalom nélkül nem tudna megélni, mert
különben megúnná életét. A tilalom nem használ itt semmit; elegendő, ha
az orvos keresztül tudja vinni, hogy mértéket tartsanak.
Ami a teát illeti, annak kétféle fajtáját ismerjük, melyek azonban csak
a kezelés és a szállítás módjában különböznek egymástól: feketét és
zöldet. »Feketének« nevezik azt a teát, melyet először forralásnak
vetnek alá, azután faszéntűz felett megszárítanak. A »zöld« tea frissen,
forralás nélkül, közönséges fa tüze felett szárad meg. A jó tea
elkészítésénél arra kell vigyáznunk, hogy felöntéskor a tealevelek
felszinének lehetőleg nagy része jusson a forró vízzel érintkezésbe és
hogy a levelek ne maradjanak sokáig a vízben, mert ezáltal a tea
túlerőssé és így károssá válik. A »thein«-en és aetherikus olajokon
kívül a tea csersavat és kivonati anyagokat is tartalmaz; a zöld többet
mint a fekete. Minél tovább maradnak a felöntött tealevelek a vízzel
érintkezésben, annál több csersav kerül a kész teába.
A jól elkészített teának az élvezése a könnyedség és a kellemesség
érzetét kelti bennünk; az esetleges fáradtság, sőt gyakran a kimerülés
is csakhamar eltünik. Koch és Kraepelin kimutatták, hogy ez a kellemes
hatás a thein és az aetherikus olajok együttműködésén alapul. A sok
csersav pedig, melynek a tea jó izét köszöni, összehúzó hatásánál fogva
hasmenéskor tehet jó szolgálatokat. A tea hamujának magas mangántartalma
van; 1·09% mangánoxid, meglehetős sok vas és 4·47% vasoxid.
Minthogy a thein azonos a koffeinnel, a tea és kávé hatása körülbelül
ugyanaz, de mégsem egészen. Mindkettő megóv bennünket egy időre a testi
és szellemi fáradtságtól; de sokan azt hiszik, hogy a tea jobban izgatja
az idegeket és inkább okoz álmatlanságot mint a kávé; ez utóbbi pedig
állítólag erősebb húgyhajtó és jobban elősegíti a konyhasókiválasztást.
Gyenge emésztésnél egyik sem célszerű, talán még inkább a gyönge tea.
Némelyik embernél a tea, másnak viszont a kávé okoz emésztési
nehézségeket, főleg ha túlerős.
A teának vagy kávénak túlságos élvezése súlyos idegbántalmakkal szokott
járni: nagyfokú izgatottság, reszketés, szívdobogás, álmatlanság stb.
Nem ritkán komoly mérgezési tünetek mutatkoznak. Itt is érvényesül tehát
az az örök igazság: »Mindent mértékkel!« Böttger egy orvosi körkérdés
alkalmával kijelentette, hogy a két ital az egészséges embernek is
ártalmas, ha erős gyermeknek pedig az egészen gyönge sem ajánlatos.
Saját tapasztalataim szerint a Dél-Amerikából (Paraguay, Brazilia)
származó Matétea kellemesebb és az emésztésre és az idegrendszerre
kevésbbé hátrányos mint a közönséges tea vagy kávé.
Minden csésze jó kávéval együttélvezünk egy decigramm koffeint és
Hutchison R. szerint 0·2 gr csersavat. Hasonlóak a körülmények a teánál
is. Pörköléskor a kávé kifejleszti a fűszeres olajokat, s ezeknek
köszönheti kellemes illatát. Ne igyuk azonban túlerősen, hanem tejjel
vagy tejfellel, nehogy szívizgató hatását még jobban fokozzuk. A sok és
erős tea vagy kávé ivása már csak azért sem ajánlatos, mert a thein,
koffein és theobromin purintesteket tartalmaz és ezáltal elősegíti a
húgysav képződését. Ez azonban nem ok arra, hogy a kevés tea, kakao vagy
kávé élvezését eltiltsuk, amint azt Haig és tanítványai legszivesebben
tették volna. Ezen izgatószerek kis mennyisége, különösen ha gyengén
vannak elkészítve, oly kevés húgysavat képeznek, hogy ez a húsevés által
keletkezett mennyiséggel szemben alárendelt jelentőségű. Csak köszvényes
és túlideges embereknek tiltsuk meg egészen azok élvezését.
Jóval kisebb izgató hatása van a theobrominnak, mely a tápláló kakaónak
alkatrésze. Kémiailag közel rokonságban van ugyan a koffeinnal, élettani
szempontból azonban magasabb értékű, mert némely szerző szerint, nagyobb
mennyiségben, elősegíti az izomműködést. Eltekintve jelentékeny
tápértékétől (12% fehérje, 13% szénhydrát és mag alakban 50% zsír), a
teával és kávéval szemben az az előnye is megvan, hogy könnyebben
emészthető és az idegekre sokkal kevésbbé ártalmas. Sok cukor, illetve
tej hozzáadásával a jóizű és tápláló csokoládét nyerjük belöle, mely
turistáknak és sportembereknek menetelés vagy hegymászás közben kitünő
szolgálatokat teljesít. Sőt olyankor is ajánlatos, amikor arról van szó,
hogy valami könnyűt és táplálót együnk anélkül, hogy gyomrunkat
túlságosan megterheljük és ezáltal munkaképtelenné tegyük. Nem szabad
azonban túlsok vaniliát tartalmaznia.
A dohányzás a legtöbb embert kellemes és vidám hangulatra deríti; sőt
sokan azt mondják, hogy annak segítségével könnyebben bírnak nagyobb
szellemi munkákat elvégezni. A dohány egy csomó ártalmas són kívül egy
mérges alkaloidát: a nikotint is tartalmazza, mely a dohányzáshoz nem
szokott embereknél, már csekély mennyiségben is, erős dohányosoknál
pedig csak nagy adagban okoz mérgezési tüneteket. König szerint a
cigaretta a legártalmasabb. Különösen káros hatása van a füst
lenyelésének. Az idegeket gyakran súlyosan megtámadja, épp úgy a
látóképességet is, leginkább azonban a szivet. A szabálytalan
szívműködés nagyban elősegíti az érelmeszesedés létrejöttét. Valószinű,
hogy itt a mellékveseelváltozások következményeivel állunk szemben.
Számos szerző megfigyelte, hogy a dohány hatása az adrenalin
(mellékvesekészítmény) hatásához hasonlít. Sir Lauder Brunton és mások
szerint a sok dohányzás néha rengeteg módon növeli a vérnyomást. A
»mellékvesekivonaton kívül«, – mondja Brunton, – »semmi sem képes az
ereket annyira összehúzni, mint a nikotin.« A vagusnak a nikotin által
való káros behatásait s ezzel együtt a szívverések lassubbodását újabban
Esser mutatta ki. Az erős dohánynak ártalmassága (mellesleg mondva a
gyomoridegekre is) oly nagy, hogy a túlzástól mindenki tartózkodjék, aki
sokáig akar életben és egészségben maradni. A mértékletes dohányzók
viszont egészen jól megélnek és igen öregek is lehetnek. Azt hiszem,
hogy naponta 2–3 könnyű szivar, de mindig étkezés után egy dohányosnak
sem fogja életét megrövidíteni.