A vegetáriánusok az ember beleinek hosszúságát (10 m.) és fogainak
alkotását példa gyanánt szokták emlegetni arra nézve, hogy a természet
bennünket nem húsevőknek teremtett. A vegetáriánusok ellenfelei viszont
beleinknek rövidségét és fogainknak alkotását hozzák fel példaképen
arra, hogy a természet bennünket nem növényevőknek szemelt ki. Mindkét
résznek igaza van; fel kell ugyanis tételeznünk, hogy mi a természettől
fogva _mindentevők_ vagyunk. Fogaink ugyanis a mindentevő állatokéhoz
(disznó, kutya stb.) hasonlók és a táplálékoknak testünkben való
feldolgozása is leginkább a kutyáéhoz hasonlít. Ami a beleket illeti,
azok csak növényevő állatoknál oly szörnyű hosszuak; az embernek is pár
száz percenttel hosszabb belekre volna szüksége, ha kizárólag növényi
táplálék számára akarná azokat használni.
Ha azonban jelenlegi beleinkkel nem is vagyunk képesek káros
következmények nélkül szigoruan vegetáriánus koszton élni, mégis
megpróbálhatjuk, hogy minden baj nélkül, sőt néha haszonnal, hosszabb
időn keresztül kizárólag növényekkel táplálkozzunk. Ez különösen akkor
ajánlatos, mikor arról van szó, hogy a túlságos húsevés következményeit
kiegyenlítsük. Általában azt mondhatjuk, hogy az ember hús nélkül is
megélhet, de csak akkor, hogyha azt más állati táplálékkal helyettesíti:
tej, vaj, tojás, sajt stb. által. Bő növényi táplálék mellett,
kiegészítve azt tejjel, vajjal, tojással és sajttal, igen tekintélyes
súlygyarapodásra tehetünk szert. Az ilyen táplálkozás különösen
hisztéria és neuraszténia esetében, valamint a pajzsmirigy
megbetegedéseinél, a Basedow-kórnál és myxödémánál ajánlatos, továbbá
más betegségeknél is, melyek a húsevéssel nem egyeztethetők össze, így
májbajoknál, valamint ott, ahol húgysavképződésről is szó van. Ez utóbbi
esetben azonban a hüvelyesveteményeket ki kell zárnunk, mert Walker Hall
szerint purintesteket (nitrogéntartalmú komplikált szerves vegyületek)
tartalmaznak, melyek a húgysavképződést elősegítik. Különösen ajánlatos
a rizs, mert egyrészt nem képez húgysavat, másrészt 83% szénhidrátot
tartalmaz és ezenkívül azt az előnyt nyujtja, hogy a vesebetegek számára
oly fontos konyhasómentes étrendhez felhasználható.
Haig szerint a húgysav a vért ragadóssá teszi és Dettweiler kimutatta,
hogy a növényi eledelek a vérnek belső súrlódását (viszkozitását)
csökkentik. Minthogy pedig a köszvény minden valószínüség szerint a
húgysav felhalmozódásából keletkezik, a vegetáriánus életmód bizonyára
alkalmas lesz arra, hogy e betegség kikerülésében és kezelésében fontos
szerepet játsszék; ilyenkor azonban legalább több hónapon keresztül kell
vegetáriánus életmódot folytatni. A cukorbetegség keletkezése is,
különösen cukorbetegek gyermekeinél, elhárítható a vegetáriánizmus
által, mert hiszen a cukorbetegség, mint azt munkáimban kimutattam,
előszeretettel keresi fel az erős húsevőket.
Említésreméltó, hogy a sokévi vegetáriánusok ritkán szenvednek
érelmeszesedésben. A tejjel kiegészített növényi étrend ugyanis sokkal
kevesebb bélrothadást idéz elő, mint a hústáplálék, már pedig a bélbeli
rothadási anyagok elősegíthetik Huchard szerint az arteriosclerosist.
Brissand és Siccard állatkísérletekkel kimutatták, hogy adrenalin
(mellékvesekészítmény) és húgysav egyidejű befecskendezése az erek
atherómáját idézi elő. Általános klinikai tapasztalatok bizonyítják,
hogy számos köszvényes szenved érelmeszesedésben és a cukorbetegségnek a
köszvénnyel egyetemben való előfordulása gyakran írható a hasnyálmirigy
véredényei elmeszesedésének rovására.
A francia belgyógyászati kongresszuson (1907.) kimutatta Labbé Marcel,
hogy a gabonanemüekből, tejből, vajból és cukorból álló étrend a húgysav
keletkezését csökkenti, míg a nukleoalbuminok (fehérjecsoport) növelik.
Növényi és tejtáplálék mellett jóval ritkábban vagyunk bélgyulladásoknak
és székrekedésnek kitéve. Ez az étrend kedvezően befolyásolja a
pajzsmirigyet, májat és vesét is, s e szervek betegsége esetében növeli
a gyógyulás vagy az élet meghosszabbításának esélyeit; ezáltal pedig
hasznosnak bizonyul a korai vénülés megakadályozásában és kezelésében.
Aki tehát ötvenedik életévén túl is viruló külsővel és fiatalos
életerővel akar rendelkezni, az hódoljon a tejből és növényekből álló
ételeknek.
Nem sok jót várok azonban a szigorú vegetáriánizmustól, mely minden
állati tápszert kizár. Nem hinném, hogy az ilyen életmód tartós
alkalmazása bajt ne hozna egészségünkre. Még ha téves is volna az a
nézet, hogy a növényi fehérje kevésbé tápláló és kihasználható, mint az
állati, akkor is nehezen volna elképzelhető, hogy tiszta növényi
táplálékkal megszerezhetnők azt a fehérjemennyiséget, melyre
szervezetünknek naponta szüksége van. Hogy a rosszul tápláltság állapota
fel ne lépjen, oly mennyiségeket kellene enni, melyek a gyomrot és
beleket káros módon túlterhelnék, és előbb-utóbb is emésztési
nehézségek, gyomorsav-felgyülemlés, sőt gyomortágulás lépne fel; a
belekben pedig könnyen keletkeznének fölösleges erjedések. Sok embernél
a szigorú vegetáriánizmus gyomorsav felgyülemlést okoz. Ha azonban az
ilyen betegeknek állati táplálékokat rendelek, akkor a baj javul.
Gyomrunknak és beleinknek nagysága és szövetváza nincsen a szigorú
vegetáriánizmus számára berendezve.
Legveszélyesebb a tiszta növényi táplálkozás az olyanok számára, akik
hajlamosak bizonyos betegségekre, mert szüleik tuberkulózisban, krónikus
alkoholizmusban vagy más fertőzőbetegségben szenvednek, illetve
szenvedtek. Ezeknek különös gonddal és bőven kell táplálkozniok. Fontos
az a körülmény is, hogy Grawitz szerint az elégtelen
fehérjetáplálkozásnak vérszegényítő hatása van.
Minthogy véneknél, akik kevesebbet mozognak az anyagcsere rendszerint
csökken, idős illetve vén emberek kevesebb kalóriaértékű tápanyaggal is
beérik. Nekik talán elegendő a szigorú vegetáriánizmus; bár ők is jobban
teszik, ha tejet és tojást is esznek. Fiatal emberek azonban ne éljenek
3–6 hétnél tovább kizárólag növényekkel, inkább egyenek utána csak
egyszer húst naponta, vagy tartsanak tejvegetáriánus étrendet. Gyenge,
fertőző bajokra hajlamos egyének pedig sohasem éljenek tisztán
vegetáriánus módon, még egy hétig sem. Tapasztalataim szerint egyáltalán
nem érezhetjük magunkat egészségesnek, ha hónapokon, sőt éveken
keresztül szigorú növényevők voltunk. Én magam kénytelen voltam egy
kísérlettel krónikus éhségérzet miatt felhagyni és őszintén sajnáltam a
hasonlóan élő ismerőseimet szánalmas kinézésük miatt. Csakis kis étvágyú
emberek – p. o. szellemi munkások vagy hivatalnokok, vagy ülő életmódot
folytató kézművesek – csillapíthatják étvágyukat tisztán növényi
táplálékokkal; ez azonban nem egészséges állapot.