Teljes egészségnek és erőnek örvendő emberek rendszerint igen finom,
csaknem ösztönszerű érzéssel viseltetnek az egészségre káros behatások
ellen és egészséges belátásuk elég erős akaratot nyujt nekik e
veszedelmek elkerülésére. Ha rossz levegővel telt, zárt helyiségbe
jutnak, csakhamar kellemetlenné válik számukra a levegő és ha távozniok
lehetetlen, legalább egy ablak kinyitását vagy más szellőzetést fognak
kívánni. A beteges és akaratgyenge embernek ellenben nem igen lesz a
romlott levegő ellen kifogása, dacára hogy ezáltal különböző életet
rövidítő veszélyeknek teszi ki magát. Aki állandóan, vagy nagyon sokat
tartózkodik zárt helyiségek romlott levegőjében, az nemcsak halvány,
zöldes vagy beteges színével, hanem a ragályos betegségekre való nagy
hajlamosságával is bizonyságot tesz életmódjának káros voltáról.
A szobában tartott növény, ha nem kap elég levegőt és napfényt, elveszti
színét és az élősdiek tönkre teszik. Pincérek, fegyencek, egészségtelen
gyárakban dolgozó munkások stb. nyujtanak a tuberkulózisnak legjobb
táptalajt, mert a zárt, állott levegő épp úgy elősegíti a bacillusok
terjedését, mint az állott víz. Mennél nagyobb társaság tartózkodik
nagyon sokáig elégtelenül szellőzött helyiségben, annál nagyobb a
fertőzés veszedelme, – valamelyikük ragályos lehet, kinek bacillusai
lélegzés, köhögés vagy tüsszentés által nagy mennyiségben terjedhetnek
szét, különösen télen, amikor a gőz- vagy kályhameleg is segitségükre
jön. Olvassuk csak el néhány menhely vagy társas helyiség levegőjének
bakteriológiai elemzését! Ha még ezenkívül gyenge ellentállású
gyermekekről van szó, akkor nem szabad csodálkoznunk, hogy oly könnyen
esnek a diftéria, szamárköhögés, tüdőgyulladás és más betegségek
áldozataivá, különösen ha túlfűtött helyről hirtelen a jéghideg levegőre
jutnak.
Mily nagy különbség van azok közt a rózsás arcú emberek között, kik
sokat tartózkodnak a szabadban és az egészségtelen arcszínű
hivatalnokemberek között, kik szabad idejüket nem a tiszta levegőn,
hanem klubban, vendéglőben, kávéházban stb. töltik! Az oxigén és mozgás
hiánya étvágytalanságot és emésztési zavarokat idéz elő náluk. A levegő
szénsavtartalma a sok emberrel telt helyiségekben növekszik.
Pettenkoffer már a kellemes lakószobák levegőjének szénsavtartalmát
kelleténél többnek találta. Még több az erősen zsufolt termekben (3·2%,
míg a rendes tartalma 0·5%,) a söntésekben 4·9%, legtöbb pedig a
tanulószobákban (7·2%).
Minden zárt helyiségben nyitva kellene hagyni egy ablakot, vagy más
szellőztetést megpróbálni, hogy a testünkben véghezmenő égési
folyamatokhoz annyira szükséges oxygént könnyen vehessük fel. Ne tűrjük
meg a függönyöket, melyek a levegőt és a napfényt elzárják. Az
építészeti hatóságnak szigorúan el kellene rendelni a kielégítő
szellőzőkészülékek alkalmazását, amelyek zárva tartása szigoruan
büntetendő lenne. Éjjel még nagyobb szükségünk van a jó levegőre mint
nappal, mert alváskor több levegő kell mint ébrenlétkor. Hálószobánkban
tehát mindig hagyjuk egészen vagy félig nyitva az ablakot vagy a
szellőztetőt; télen a szoba hőmérséke amellett 10–12° R. legyen. Aki
felöltözés után otthagyja csukva tartott hálószobáját, kimegy és a
levegőről ujra visszatér oda, az csodálkozni fog a levegő romlottságán
(a kilégzett szénsav és a bőr kigőzölgése folytán); ezen tapasztalat
nyomán bizonyára el fogja rendelni a hálószoba éjjeli szellőztetését. Ha
ezt megteszi, üdítőbben fog rá hatni az alvás, fejfájás nélkül fog
felébredni és a reggelihez jobb étvágya lesz. A felnőttek legtöbbje,
érthető aggályaik lévén, csak nehezen lennének rábírhatók erre az
újításra; jó volna tehát, ha már az iskolásgyermekeket megtanítanák a
tiszta levegő értékére és a rosszul szellőzött helyiségekben való
tartózkodás káros hatására és már jókor hozzászoktatnák őket az
egészséges alváshoz.
Aki sokáig akar fiatal maradni, vénkorában pedig egészséges, az, ha csak
teheti, ne töltsön egy órát sem teljesen zárt helyiségekben.