Mindennap megfigyelhetjük, hogy a szobában tartott növények, melyekhez
napfény nem jut, szinüket vesztik és csakhamar állati élősdiek
(paraziták) lepik el. Azok az emberek, kik sötét helyiségekben élnek és
ritkán jutnak napra, halványak és könnyebben esnek a tüdővész és más
fertőzés áldozataivá. Ha nem süt a nap, s az időjárás hideg és nedves,
többé-kevésbbé rosszul érezzük magunkat. Ez onnan ered, mert a
bőrműködés korlátozva van és ennélfogva kevesebb mérges anyagot tud
kiválasztani, a napfény ellenben e tekintetben kiváló hatást gyakorol és
az amúgy is szünet nélkül dolgozó vesék kiméléséhez is hozzájárul.
Szellemünket is jótékonyan befolyásolja, amennyiben fokozza
munkakadvünket és hajlandóbbá tesz sportok űzéséhez. Quinke szerint a
fénynek mozgásfokozó hatása van.
Különösen értékes a nap öreg emberek számára. Sőt öreg kutyák és macskák
is ösztönszerűleg keresik a napon való tartózkodást, amiben azután az
öregek öntudatlanul utánozzák őket. Tudományosan kimutatták a napsugarak
baktériumölő hatását; s a statisztika mutatja, hogy verőfényes napokon
csökken az influenza és más fertőző betegség. A nap gyógyító hatása
valószinűleg fényének és melegének köszönhető. Ezért oly nagy
jelentőségűek a napfürdők, melyek tágítják az ereket és kevés idő múlva
erős izzadást okoznak. Már a régi Rómában is tudták ezt és vagy a
háztetőn, vagy nyilvános intézetekben használták őket, úgy ahogy az most
történik. Már Hippokrates rámutatott, hogy a napfürdők fokozzák a testi
erőt és a betegségek elleni ellentállóképességet. Paracelsus az
idegesség megelőzése végett rendelte őket.
A napfény hatásait állatkisérletek révén tanulmányozták. A híres
Moleschott találta, hogy békaembriók napfény mellett ¼–½-szer több
szénsavat adtak le, mint sötétben; mennél világosabb volt, annál többet.
Edwards pedig megfigyelte, hogy ezek az embriók sötétben egyáltalán nem
képesek kifejlődni. Igen fontos más szerzőknek az a felfedezése, hogy a
napfényre kitett baktériumtelepek fejlődésükben visszamaradtak, végül
pedig egészen tönkrementek. Ez a vegyi hatás Finsen és Wildmark szerint
a kék és ultraviolet sugarakra, a nap melege pedig a vörös sugarakra
fejti ki hatását. Finsen kimutatta, hogy a kémiai és pedig az
ultraviolet sugarak ölik meg a baktériumokat. Az ő és Wildmark
vizsgálatai szerint ezek a sugarak idézik elő a bőrgyulladást,
amennyiben tágítják az ereket. Finsen a vegyi sugarakon alapuló
fénygyógyászatot léptette életbe. Miután kimutatta, hogy az üveg
visszatartja a kémiai sugarakat, necsak az ablaküvegen keresztül, hanem
közvetlenül engedjük a napsugarakat ránk hatni. Boubnoff és Lenkei
vizsgálatai szerint a nem festett szövetek jobban bocsátják át a fényt,
miért is a világos vagy világoskék ruhák inkább viselendők. Különösen
kedvező szinek a fehér és világosszürke. A napfény a vérképződést is
fokozza. Grawitz és Graffenberger észlelték, hogy a sötétben tartott
állatok haemoglobinja és összes vérmennyisége csökken. Marti is azt
találta, hogy az ilyen állatok vörös vérsejtjei kevesbednek, napfényen
ellenben szaporodnak. Mindez azt mutatja, hogy az anyagcsere folyamatai
a napfény hatása alatt fokozódnak.
A napsugarak mindig és mindenhol hasznunkra vannak; fontos azonban, hogy
milyen magasságban érnek bennünket. Annál hatásosabbak, minél magasabb
helyen és minél tisztább levegőn tartózkodunk. Minél kisebb a magasság,
annál sűrübb gőz-, por- és füstben bővelkedő levegőrétegen kell
áthatolniok, minek folytán értékük egy része veszendőbe megy. Jelentős
továbbá az a körülmény, hogy a magassággal a vegyi sugarak száma is
növekszik, vagyis mennél nagyobb magasságban tartózkodunk, annál több
kék és ultraviolet napsugár fog bennünket érni. Finsen kimutatta, hogy
tetszhalott rovarok a vegyi napsugarak hatása alatt újra felélednek és,
mint Hufeland közli, Franklin Benjámin Virginia államban levő birtokán
egy üveg borban, melyet Madeirából küldtek neki, látszólag döglött
legyeket talált. Napra téve őket, csakhamar mozogni kezdtek. Hogy Viault
és Münz bizonyítékai alapján, a vérnek haemoglobin és vörös vértestei
már 5–600 méterrel a tenger szine felett megváltoznak, azt Holm szerint
minden bizonnyal a napnak, különösen kék és ultraviolet sugarainak, kell
tulajdonítanunk.
Mindezek után érdekünkben áll, ha hegyeken, de legalább is magas
épületek terraszain tesszük ki magunkat a napnak. Magam is gyakran
tapasztaltam, hogy tekintélyes magasságban melegít legjobban a napfény,
valószinűleg mert kevés zavaró rétegen kell áthaladnia. Innen
magyarázható az, hogy télen is kaphatunk szeplőket és más kiütéseket, ha
magas hegyeken sokáig vagyunk a napsugaraknak kitéve. Hogy télen magas
hegyeken felöltő nélkül is elülhetünk a napon anélkül, hogy fáznánk,
ennek oka abban rejlik, hogy fenn a levegő nagyon száraz szokott lenni
és ezért kevesebb saját meleget kell leadnunk.
Utánozzuk a régi perzsákat és a mostani napimádókat, a Parsikat;
szeressük és keressük a napot! Mily hajmeresztő, hogy lakásunkból
szándékosan tartjuk távol függönyök – még hozzá sötét és vastag
függönyök – által a gyógyerejű nappali csillagot! Odahaza, a vonaton és
mindenütt biztosítsuk akadálytalan belépését a napsugaraknak. Gyakran
láttam sápadt betegeket, kiket a Rivierára vagy Egyiptomba küldtem,
gyógyulva visszatérni, és nem győztem viruló külsejükön eléggé
csodálkozni. Magától értetőleg a napfényt sem szabad túlzásba vinni,
nehogy többet ártson, mint használjon. Krónikus vesebetegeknek azonban –
és sok vénülő embernek – nem árt annyira a valamivel erősebb napsugár
sem. Minthogy idősebb emberek veseműködése rendszerint csökken, előnyös
a veséket azáltal megkimélni, hogy a kiválasztás munkájának nagy részét
a bőrre hárítjuk, ami a napon való izzadás által történik legjobban.
Mindezen okoknál fogva a napfény az időelőtti vénülést is elháríthatja.
Aki pedig már megvénült, az igyekezzék a telet lehető gyakran napos
vidékeken tölteni.