Napról napra hámlik bőrünk felső rétege. Némely embernél oly erősen
történik ez, hogy bőrük és egyes ruhadarabjaik mintha liszttel volnának
behintve. Ezek a lehámló pikkelyek épp úgy eldugaszolhatják a
bőrpórusokat, mint a por és az izzadtság. Minthogy a bőrön át való
lélegzés a pórusokon keresztülmenő levegő mennyiségétől függ és a káros
anyagoknak a pórusokon át történő kiválasztása csak akkor lehetséges, ha
azok nyitva maradnak, szükséges, hogy mindazt, ami elzárja őket, a
faggyúmirigyeknek olajos váladékát sem véve ki, meleg fürdőkkel
távolítsuk el. Szappan és kefe – esetleg dörzsölő keztyű – nélkül nem
érjük el teljesen a fürdés tisztító célját. Naponként fürödve elégséges
egy-egy tíz percig tartó fürdő.
A meleg víz és dörzsölés hatása a bőr vérkeringésének fokozásában
mutatkozik, minek folytán egyszersmind az esetleg torlódással
fenyegetett belső szervek is felszabadulnak és a pórusokat összehúzó
izmok is jobban tápláltatnak úgy, hogy külső behatásokra – pl. hidegre –
is nagyobb visszahatás történik és ennélfogva elejét vesszük a
meghülésnek. Túlságos izzadás ellen is segít a szorgalmas fürdés. Nyáron
kevesebbet fogunk izzadni, ha naponként fürdünk. A vesének is hasznos a
fürdő, mert azáltal, hogy kiválasztó munkájának egy részét a bőrre
hárítjuk, elejét vesszük túlterhelésének és egészségben tarthatjuk őket.
_Strasser_ és _Blumenkranz_ kisérletileg bebizonyították, hogy a
hosszabb ideig tartó naponkénti 34–35° C. fürdők után, nagyon sok vizen
kívül, elegendő konyhasó- és nitrogéntartalmú bomlástermékek is
választatnak ki; vagyis: a vesék kiválasztóképessége fokozódik, ami
természetesen életerejének meghosszabbodását jelenti. Fürdők által az
oxidációs folyamatokat nagy mértékben előmozdítjuk. _Rubner_ stb.
kisérletei szerint hideg fürdőkben 50–100–200%-kal nő az oxigén- és
szénsavcsere. _Senator_ egyébként a fokozódott szénsavkiválasztást a
fürdés közben történő tevékeny mozgásokból magyarázza. Hideg fürdők
emelik a vérnyomást, melegek pedig tágítják az ereket miáltal vérnyomás
csökkenése áll elő.
Sok ember könnyen meghűl meleg fürdők után. Ezek úgy előzhetnék ezt meg,
ha fejüket nem nedvesítenék be. Nem ajánlatos a fürdőt addig elhagyni,
amíg a bőr meleg; szűkítsük meg először a pórusokat, hideg víz vagy
hüvös zuhany használata által. Szárítsuk meg magunkat azután érdes
lepedővel és erős dörzsöléssel, míg a bőr egész vörös lesz; így
akadályozható meg a fölösleges melegleadás és vele egyszersmind a
meghülés. A meghülés ellen legjobb védekezőszer az, ha bőrünket
hozzászoktatjuk a levegőhöz és a hideg vízhez, amit hideg kendőkkel való
ledörzsölés és légfürdők útján érhetünk el. Kezdjük meg azonban nyáron,
akkor télen már megszoktuk őket. A fürdő utáni masszázs is nagyon
értékes e tekintetben, mert sietteti a vérkeringést.
Magától értetődik, hogy fürdés alkalmával figyelmünket a legtöbb
izzadságmirigyet tartalmazó testrészeinkre – hónalj és lábak – kell
fordítani. Ha nem érünk rá vagy nincsen mindig alkalmunk a fürdéshez,
például utazásközben, akkor meg kell elégednünk azzal, hogy egész
testünket lemossuk, szappant, kefét vagy érdes törülközőket használva,
lábainkat és a hónaljakat azonban különös gonddal dörzsöljük meg.
Használható e célra ecetesvíz, vagy higított borszesz is. Akinek a lába
izzad, az vegyen naponta melegvízben lábfürdőt.
Ideges fejfájás és álmatlanság ellen igen ajánlható a hideg lábfürdő,
mert ez az agy vérének jobb elosztását hozza létre, amelynek erei
először kitágulnak, hogy azután ismét összehúzódjanak; ez álmot is idéz
elő, amennyiben az agyat az alváshoz alkalmas vérszegény állapotba
hozza. Kitünő érzés fog el bennünket, ha meleg nyári napon a folyó vagy
patak partján sétálva, lábainkat a vízbe lógatjuk. Az is kellemes és
előnyös, ha nyáron mezítláb járunk. A lábfürdőhöz mustárt adva, ez
nagyon jó ellenszernek bizonyul olyan emberek számára, akiknek
gutaütéstől, vagyis a vérnek az agyba való tódulásától kell tartaniok.
Aggok számára nem javasolt a hideg lábfürdő, mert náluk az agy erei
rendszerint már el vannak változva és ennélfogva a hidegfürdő által
okozott izgalmak folytán könnyen megrepednek.
Hideg fürdők gyakran használnak idegesség és hisztéria ellen, ártalmasok
azonban, ha túlhidegek vagy a kelleténél tovább tartanak. Igen ajánlatos
ideges emberek számára rögtön felkelés után egy hideg ledörzsölés;
egészségesek pedig az idegesség megelőzése végett használhatják azt.
A bőrnek vérrel való telítését előidézhetjük szénsavas fürdők által is,
melyek a vérkeringés és a szív munkájának megkönnyítése szempontjából
szívbetegségeknél jó eredményeket szoktak létrehozni, amint azt az ezen
alapuló _nauheimi kúra_ is bizonyítja. Jótékony hatást gyakorolnak
továbbá ezek a fürdők neuraszténiás és hiszterikus embereknél, különösen
pedig álmatlanság eseteiben.
Megemlítendőnek tartom még a sok emberre erősítőleg ható tengeri
fürdőket, melyek bátran használhatók magas sótartalmuk miatt sósfürdők
gyanánt. Hozzájárul még ehhez nyáron természetesen a hideg fürdőnek
frissítő hatása, valamint a hullámmozgások erőművi hatása is. De télen
is hasznos a fürdők sótartalma, legyen az akár hideg, akár meleg.
Figyelembe veendő talán még a tengervíz jódtartalma is.
Saját megfigyelésem alapján, melyet a Rivierán töltött téli
tartózkodásom alatt tettem, dicsérőleg kell megemlékeznem a meleg
tengeri fürdők hideg vizzel kapcsolatos lehűtésének hatásáról is. Az én
módszerem az volt, hogy a tengeri fürdőt a lehető legmelegebben kezdtem,
s ezért a vizet 32° R-ra melegíttettem. A fürdőbe lépve, ameddig csak
kibírtam, még engedtem hozzá meleg vizet, míg a bőröm rákvörössé vált.
Erre csakhamar erős izzadás állt be fejemen, arcomon és nyakamon. Miután
alaposan megizzadtam, fokozatosan hideg vizet vezettem be, amíg
lehűltem. Mindez jó sok időt vesz igénybe, úgy hogy néha egy óráig
voltam a fürdőben. De ahelyett, hogy elgyengültem volna, ellenkezőleg
igen frissnek és jókedvűnek éreztem magam az ilyen fürdők után.
A sokáig tartó meleg fürdőket, lassankint lehűtve azokat hideg vízzel,
mindenképpen hasznos szernek tartom a vénülés elleni küzdelemben.
Ezek a fürdők különösen vesebetegeknél javaltak, mert megkönnyítik a
mérges anyagoknak a bőrön át történő kiválasztását, amit az elégtelenül
működő vesék csak nehezen tudnának elvégezni. Hogy azonban a hatás
teljesen kifejtessék, szükséges, hogy jó sokáig, 35–45 percig, tartsanak
e fürdők. Hogy testünk az anyagcsere mérges salakjaitól megszabaduljon,
kétszer, de legalább egyszer hetenként vegyünk ilyen forró méregtelenítő
fürdőket. _Főfeltétel azonban az egészséges szív és vérkeringés_, és ha
ez megvan, akkor oly eszközzel rendelkezünk az ilyen fürdők által, mely
a veséket megkiméli és a lehető leghosszabb ideig jó állapotban tartja.
Említettem már, hogy a vesék degenerációja nagy szerepet játszik a
vénülés bekövetkezésében. Igen tanulságos számunkra az a körülmény, hogy
melegfürdőket jó hatással alkalmaztak myxödéma ellen (Combe), mert,
amint azt már többször kiemeltük, a vénülés a myxödémához hasonló
állapot.
Jellemző a melegfürdők hasznos voltára a japánok példája is, akik olyan
fürdőket használnak, amelyek bőrüket rákvörössé teszik és amellett oly
frissek és oly jól érzik magukat, hogy egészségi állapotukért nagyon
megirigyelhetjük őket.