Az egészséges ruhának – beleértve a fehérneműt – legeszményibb
tulajdonságáúl a levegő számára való átjárhatóságát kell tekintenünk. A
szövetek, melyekbe burkolódzunk, ne tartsák tőlünk vissza sem a külső
levegőt, sem pedig ne akadályozzák meg az izzadsági anyagok
kiválasztását.
Ami a fehérnemüt illeti, úgy idősebb emberek számára télen a gyapotot
ajánlom, mert az likacsos és, mint rossz hővezető, megtartja a test
melegét; erre szükség van, mert a test az életévek gyarapodásával mind
kevesebb saját meleget tud fejleszteni. A gyapjúruhának is megvannak
azonban a maga komoly hátrányai. Megvan ugyan az az előnye, hogy az
izzadságot könnyen felszívja (40%-ot anélkül, hogy észrevehetőleg
megnedvesednék), de a nedvességet viszont jó sokáig tartja magában s
ezért idejében kell váltani. Likacsosságát is rendszerint túlhamar
veszti el, mert a mosás folytán könnyen összemegy. A gyapjúszövet –
nedvességének lassú elpárolgása és átjárhatóságának megszünése folytán –
tehát épp az ellenkező célt szolgálja. Vannak azonban legújabban olyan
gyapjúszövetek (kreppflanell stb.), amelyek _gondos_ kezelés mellett a
mosás és vasalás dacára sem mennek össze és átjárhatóságukat sem vesztik
el. A hátrányon esetleg olykép lehet segíteni, hogy a gyapjúing alatt
egy igen ritka szövésű vászon-alsóinget viselünk, miáltal a bőr és a
gyapot között levegőréteg keletkezik, mert a vászon szintén könnyen
veszi fel a nedvességet, de könnyen el is veszíti.
Semmiféle fehérneműnek sem szabad szűknek, hanem ellenkezőleg, jó bőnek
kell lennie, hogy elegendő levegőréteg találjon közte és a bőr között
helyet. Ezt a légréteget a vér felmelegíti és minthogy a levegő rossz
hővezető, nem szükséges a hideg ellen védelmező fehérneműnek vastagnak
lennie; szükséges azonban, hogy bő és likacsos legyen, mert csak így
teheti lehetővé a kigőzölgések levezetését és a levegőnek bemenetelét.
Természetes, hogy a félharisnyáknak, illetve harisnyáknak sem szabad
szűknek lenniök; azok, amelyek bővek, likacsosak és jó gyapjúból
készültek, a lábat legmelegebben fogják tartani. Ha nagyon vastagok és a
láb és cipő közti teret teljesen kitöltik s ezáltal a vérkeringést
akadályozzák, akkor hidegebb a lábunk mint olyanokban, melyek vékonyak,
bővek és átjárhatók; legjobb a ritka szövésű gyapjúból készült
félharisnya.
A vászon, mint azt már említettük, ama tulajdonsága révén értékes, hogy
a nedvességet felveszi és újra leadja; télen azonban az a hátránya, hogy
túlságosan jó hővezető s így csak nyáron ajánlatos a hordása. Nagyon
likacsos és alaposabban tisztítható mint a gyapot. A selyem nagyon
ajánlatos, de túldrága és a mosás folytán könnyen megy tönkre.
Ami a pamutot illeti, az jobb szövet fehérnemű készítésére mint bármely
más. _Pettenkofer_ szerint kevésbbé könnyen adja le a felszívott
nedvességet mint a vászon, de jóval könnyebben mint a gyapot; _Paton_
úgy véli azonban, hogy e tekintetben _nem_ áll a vászon mögött. A
leglikacsosabb az összes fehérneműek között s emellett, vagyis ezért,
csaknem oly meleg mint a gyapot. Ha tényleg jó minőségű és elég vastag,
úgy mint fehérnemű felveheti a versenyt a gyapottal, különösen az
egyiptomi pamut. Sir William Thompson szerint, ami a hővezetést illeti,
alig van különbség a gyapot, vászon és pamut között. Mindazonáltal azt
hiszem, hogy idősebb egyének számára különösen hideg szeles időben
legjobb a gyapot.
Néhány szóval szeretném még az alsónadrág kérdését megvilágítani. A
divatos szűk alsónadrág helyett hordjunk lehetőleg bővet, legyen az akár
vászonból, akár gyapjúból. Legjobb volna természetesen télen is azt
tenni, amit oly sokan tesznek nyáron, egyáltalán nem hordani
alsónadrágot; ez nagyban edzene bennünket. Magyarországon, Jüttlandban
és Európa más vidékein a szegényebb néposztály asszonyai nem hordanak
alsónadrágot. Egészséges asszonyok ezáltal a légfürdő előnyében
részesülnek, de egyébként is tekintve, hogy az alsó test többet mozog,
úgyis vérbővebb, melegebb és kevesebb ruházatra szorul mint a felső.
Ha friss alsóruhát váltunk, annak teljesen száraznak kell lenni; gyakran
száraznak látszik ugyan, de mégsem az. Máskülönben könnyen meghülünk,
mert a fehérnemű nedvessége mohón szívja fel a test melegét. A mosásból
érkező ruhákat tehát, ha nem akarunk meghűlni, melegítés vagy hosszabb
ideig tartó fekvés által kell teljesen megszárítani. Ha izzadás után
ruhát váltunk, előbb fürödjünk meg meleg vízben. Legokosabb mindennap
tiszta fehérneműt váltani, különösen annak, aki ritkán fürdik; semmi
esetre sem szabad azonban éjjelre ugyanazt az alsó inget magunkon
hagyni, melyet nappal viseltünk, nehogy a kigőzölgések megszakítás
nélkül a bőrön maradjanak, hozzájárul még ehhez, hogy az éjjeli
kigőzölgések különösen méregtelenítők és ennek folytán a legélénkebbek.
Ami a férfi fehérneműt illeti, hibának tartom mindenekelőtt a
keményített ingnek viselését, minthogy az kevéssé átjárható. Hordjunk
inkább puha, likacsos ingeket, keményített mell nélkül. Ez utóbbit csak
elengedhetetlen társasági célokra használjuk, vagyis kivételesen. Még
inkább elvetendők azok a kínzóeszközök, a feszes gallérok, amelyek a
pajzsmirigyet és a legfontosabb nyaki ütőereket szorítják össze. Már az
alacsony és bő keménygallér is káros, nem lévén eléggé likacsos, hát még
a magas és szűk, mely ezenkívül a vérkeringést is akadályozza és az oly
jelentős pajzsmirigyre is kártékony lehet! Vissza kellene térni a
korábbi idők alacsony, puha gallérjaihoz. Sajnos, még a nők is, bár a
divat megengedi nekik a nyak teljes szabadonhagyását, igen gyakran
összeszorítják azt magas, légmentes, szorosan odafekvő
posztógallérokkal, dacára annak, hogy a nyak egyike a legerősebben
kigőzölgő testrészünknek, mert ott igen sok az izzadtságmirigy.
A tulajdonképpeni (felső) ruháknál is elsősorban a levegőátbocsátására
kell tekintettel lennünk, másodsorban a napfény számára való
átjárhatóságára; világos szinű szövetek utóbbi szempontból előnyben
részesülnek a sötétek felett. A felöltők ne legyenek sem nehezek, sem
túlmelegek; _igazodjunk lehetőleg az időjáráshoz, nem pedig a
naptárhoz_. Máskülönben rosszkor kezdünk izzadni és könnyen hülünk meg,
ami könnyebb ruházkodásnál, dacára az adott alkalomkor érzett hidegnek,
nem történhetik meg, már azért sem, mert könnyebb ruházkodás mellett
gyorsabban szoktunk járni, miáltal a bőr vérkeringése fokozódik.
Egyáltalában a hülés veszélyét legjobban elkerülhetjük, ha testünket az
időjárás szeszélyei ellen megedzzük, amit a gyakori hidegfürdők és a
bőrnek a levegővel való érintkezése által érhetünk el. Különösen
fejünket igyekezzünk lehetőleg megedzeni (legjobb, ha nem viselünk
kalapot); ellenkező esetben könnyen kapunk náthát, ha izzadunk és
amellett hideg levegő éri fejünket. Nincsen szükségünk kalapra, mert a
hajzat elég védelmet nyujt, legfeljebb az erősen tűző nap ellen
szorulunk rá. Különösen helytelennek találom fiatal dúshajú embereknél,
hogy kalapot hordanak, még hozzá nehezet s ezáltal a kopaszodásnak
teszik ki magukat. Korán kezdve, annyira megedz bennünket a fedetlen
fővel való járás, hogy még a hideg sem árthat fejünknek. Természetesen a
ritka hajúak és kopaszok megengedhetik maguknak télen a puha és könnyű
kalap viselését, de ne legyen az nehéz és kemény, mert az gátolja a
fejbőr vérkeringését és megöli ezáltal a hajgyökereket. És aki a
feltünés elkerülése végett szükségesnek találja a nagyváros utcáin a
kalap viselését, az legalább a szabadban vagy falun járjon hajadonfővel.
Minthogy a lábaknak is számos izzadtságmirigyeik vannak, nagyon
egészségtelen, áthatolhatatlan cipőket, mint sárcipőket vagy magas
bőrcsizmákat hordani. Legokosabbnak tartom, mint a régi rómaiak, a
szíjassarú (szandál) viselését; aki azonban jelenleg a városban ilyet
hord, azt rendszerint kinevetik és különösnek tartják. De legalább
nyáron a vidéken kövessük zavartalanul a láb egészségének parancsait.
Nem tartom kivihetetlennek egy olyan cipőalaknak a hordását, amely a
szandál és a félcipó között foglal helyet és nem nagyon feltünő.
Czélszerű a szokásos tenniszcipők viselése is, melyek vászonból vagy
szarvasbőrből erősen kivágva készülnek, s két kis gombos szíjjra járnak.
De legalább is félcipőket viseljünk mindig, még télen is; lassankint
annyira megszokjuk őket, hogy a lábak, ha a félharisnyák vagy harisnyák
célszerűek, nem fáznak meg; nagyon alacsony hőmérsék mellett egyébként
lábszárvédőt is hordhatunk. Legjobbak a vitorlavászonból készült
félcipők bőrtalppal. Ha pedig kötélből készült talpakat viselünk, akkor,
anélkül hogy a talaj egyenetlenségeit éreznők, könnyen mászhatunk meg
meredek és sziklás hegyeket is, amint azt Capri szigetén volt alkalmam
látni.
Fárasztó menetelés túltelíti vérrel és megizzasztja a lábakat; helyén
valónak tartom tehát, hogy pihenés közben a cipőket és nagy hőség
mellett a harisnyákat is levessük. Igen jól eső érzés fog el ilyenkor
bennünket, különösen, ha amellett lábunkat, főleg a lábujjakat gyengén
megmasszirozzuk s azután lábszárunkat 10–20-szor ritmikusan előre- és
hátrahajlítjuk.
Elvetendőnek tartom a gummicipőket, minthogy a láb kigőzölgését teljesen
megakadályozzák. Nagyon ajánlom ellenben a bőrcipőknek többszöri
levetését odahaza (munka, olvasás stb. közben) és csak akkor huzzuk fel
őket újra, ha vendég érkezik vagy ha elmegyünk. Igen kellemesnek fogjuk
ezt találni, – különösen hosszabb séták után – és a lábnak nagyon
értékes szellőzésre nyújt alkalmat. A kényelem és előny csak növekszik,
ha ilyenkor lábfürdőt is veszünk.
Az ártalmas kemény gallérokat is lehető keveset tartsuk magunkon
odahaza. Egyáltalában: meddig akarjuk még ezeket az épp oly
szükségtelen, mint káros dolgokat magunkon megtűrni: nehéz kalapok,
szűk, kemény gallér, keményített ing, szoros, kihegyezett cipő, fekete
ruhák és rajtuk bunda?! Minő oktalan visszatartása mindez a mérges
kigőzölgéseknek, illetve elzárása a levegőnek és napfénynek és
mesterséges előidézése a meghülés veszedelmének!
Még a nappalinál is fontosabb a testnek éjjel történő bőséges
kigőzölgése, mert ekkor folyik le legélénkebben annak méregtelenítése.
Egészségtelen tehát a dunyhákkal és nehéz takarókkal való takarózás,
mert azok teljesen átjárhatatlanok. Legokosabb nagy ágyban, eléggé
meleg, de lehetőleg könnyű és likacsos takarók alatt feküdni – ne
feledkezzünk azonban meg a lélekzés számára szükséges tiszta külső
levegőről sem. Ilyen körülmények között hat legjótékonyabban az alvás.
Az egészséges ruházkodásra vonatkozó rendszabályok és tanácsok
követésében sok olyan is foglaltatik, ami a régi életmegrövidítő
szokásoknak gyökeres megforgatását jelenti; aki azonban egészséges akar
maradni és magas kort akar elérni, ne mellőzze ezeket az intézkedéseket.