Minthogy a megevett táplálékok felvétele és kihasználása beleinkben
történik, könnyen érthető e szervünk egészségben tartásának rendkívüli
fontossága. Ha ugyanis nincsenek jó állapotban és nem képesek munkájukat
tökéletesen elvégezni, testünk csakhamar lesoványodik és elpusztul. A
legtöbb szabály, amit e fejezetben tárgyalni fogunk, a gyomor
egészségtanára is érvényes, mert e két szerv együttesen végzi közös
munkáját. Alig fordul elő súlyosabb gyomorbaj, minek következtében a
belek is ne szenvednének. Minden tényező, amely a gyomorra káros, a
belek számára is mérgesnek bizonyul. Említettük, hogy az ételek hiányos
megrágása igen ártalmas. Ha nem kerülnek megfelelő kicsinyített alakban
a bélbe, akkor az emésztő erjesztők csak nehezen tudják hatásukat a
tömörebb anyagra kifejteni. Nemcsak felszivódásuk lesz ily módon
hátráltatva, hanem a bélbeli rothadás is növekszik azáltal, hogy egyes
anyagok emésztetlenül maradnak a belekben. Természetes, hogy ilyen
emberek székelési zavarokkal is küzdenek. A gondos rágás tehát nemcsak a
gyomornak, hanem a beleknek is igen hasznos. Vénülő embereknél a rágás
körül elkövetett hibák rendesen még károsabbak, mert ezek gyakran
szenvednek a gyomor- és bélmirigyek sorvadásában, nem képesek tehát
ugyanazt a táplálékot oly mértékben kihasználni, mint a fiatalok. A
földtermékek elsőrangú tápanyagok öreg emberek számára, sokkal kevésbbé
mondható ez a húsról, melynek élvezését lehetőleg korlátozniok kell.
Tanácsos továbbá, hogy magasabb korú egyének, tekintettel
rágókészülékeik minőségére, táplálékaikat oldottabb, tehát folyékony
vagy pépalakban kapják, miáltal azok könnyebben szivódnak fel. Ezáltal a
beleket is kimélik, mert ilyen táplálék kevésbbé veszi őket igénybe.
Némely emésztőbántalomnál ajánlatosak a már előre megemésztett és
oldékony táplálékok, az ú. n. mesterséges tápszerek. Ezek közül egyesek
különböző fehérjeanyagokból, pl. húsból, halból vagy tojásból készülnek.
Ilyenek továbbá a tej- vagy szénhydrátkészítmények. Egész légiója
létezik ezen készítményeknek s messzire vezetne még a legfontosabbak
felemlítése is. Legjobbak szerintem a húsfehérjét tartalmazó Somatose, a
tejből előállított Hygiama, továbbá a Plasmon (tejfehérjekészítmény) és
a Sanatogen, mely foszfortartalmú fehérjéből áll. Fontos tápszer még a
rozsból készült növényi fehérjét tartalmazó Roborat, továbbá a finomra
őrölt buza-, zab-, kása-, rizs- stb. készítmények.
_Combe_ szerint (Lausanne) a bélbeli rothadást ételeink megválasztásával
olyképpen akadályozhatjuk meg, hogy előnyben részesítjük a
szénhydrátokat és a gyümölcsöt. Ilyen táplálkozás mellett igyekeznünk
kell beleinkben tejsavat létrehozni, mert ez egyike a legerősebb
béldezinficienseknek.
A tejsavnak és a különböző aludttejeknek a bélbeli rothadást gátló
előnyeit Metschnikoff és tanítványai is hangsúlyozzák. Ő azt ajánlja,
hogy az ú. n. bolgár bacillust vezessük beleinkbe. Ennek okát abban
látja, hogy ez szolgál a bolgárok savanyú tejének, az ú. n. Jogurtnak
képzésére és hogy Bulgáriában lakik a világ legtöbb 100 éves embere.
A kitünő Jogurton kívül a dús cukortartalmú szénhydrátok, rizs, árpa
nagyobb mennyisége s amellett egészséges tehenek nyers vagy aludtteje is
okozhat beleinkben tejsavas erjedést. Már ezen szempontból is nagy
előnnyel bír ránk nézve a vegetariánus étkezés.
Ételeink és italaink megválasztásában nagy elővigyázatra van szükségünk.
A tápszereknek, pl. halnak, osztrigának mindenekelőtt frissnek kell
lenniök. Az ilyen ételek, ha nem frissek, nemcsak helybeli zavarokat,
bélbetegségeket, hanem mérges anyaguk felszivódása által általános
mérgezést is idézhetnek elő. Szerencsére a bél hasmenés által védekezhet
ez ellen, vagyis önmagától igyekszik gyógyulást keresni.
Követnünk kell tehát ilyenkor a természet ujjmutatását. Ha olyasvalamit
ettünk, ami eredete vagy minősége miatt gyanúsnak tünik fel előttünk,
akkor tanácsos azonnal székelést előidézni és e célból hatásos
hashajtószert bevenni.
Téves volna azonban azt hinnünk, hogy a mindennapi székletét, még bő
mennyiségben is, elegendő volna beleink teljes megtisztításához. A belek
kanyarulataiban, a vakbélben stb. visszamaradhatnak székrészletek,
melyek sokáig ott időzve megvastagodnak. Ezek csak erélyesebb
beavatkozás, hashajtók révén távolíthatók el és némely ember, akinek
különben megvan a mindennapi széke, meglepetve fogja látni, hogy ilyen
drasztikus eszköz által rendes székletén kívül fekete, kemény
bélsártömegek is eltávoznak melyek a bélben való hosszas tartózkodásnak
jelei. Az ilyen hashajtók mindazonáltal csak egyszer hetenként
használandók. Megválasztásukban elővigyázatosnak kell lennünk, mert ezek
erős hatást gyakorolnak a bél beidegzésére. Ha mindjárt erős hashajtót
szedünk, akkor a bél megszokja és azontúl csak igen drasztikus és
erélyes ingerekre reagál. Előfordulhat például, hogy a székrekedés erős
hashajtó után még jobban fokozódik. Minthogy pedig a hashajtók gyakori
használata a bél renyheségét csak fokozza, legcélszerűbb a kiürülést
természetes eszközök által előidézni. Ezt legegyszerűbben ételeink
előnyös megválasztásával érhetjük el. Az előbbi fejezetben már
felsoroltuk azokat a tápszereket, melyek mindennapi székletéthez
vezetnek. Ehelyütt csak megemlítem egyes asszonyoknak azt a rossz
szokását, hogy étkezés közben semmiféle folyadékot nem vesznek magukhoz,
miáltal megnehezítik a száraz béltartalom előrejutását.
A székrekedés nőknél gyakrabban fordul elő mint férfiaknál. Közismert
tény, hogy a női nemiszervek elváltozása bélzavarokkai jár. Szabálytalan
menstruációkor, sőt a rendesnél is beállhat nőknél a székrekedés,
pajzsmirigyük is gyakoribb elváltozást mutat, mert a belekkel közös
beidegzése van s ez magyarázza meg a nőknek oly gyakori Basedow-féle
betegségét és golyváját. Minthogy a bél renyhesége az epének az
epeutakban végbemenő keringését is csökkenti, az epekövek is jóval
gyakoribbak nőknél mint férfiaknál. A nőknek azonkívül az a rossz
szokásuk is megvan, hogy megfeledkeznek a székletét pontos betartásáról.
Különösen fiatal leányok teszik ezt. Ha azonban nem ügyelünk a belek
ilynemű figyelmeztetésére, akkor mi magunk mesterségesen szoktatjuk őket
a renyhe működésre.
Egyébként is ügyeljünk arra, hogy beleink idegei és izmai ne legyenek
túlságos gyakori izgalmaknak kitéve. Mert megfigyelhetjük bármikor, hogy
az idegek és még inkább az izmok gyakori izgalma azoknak tartós
kimerülését és elfáradását hozza létre.