Az első parancsolat a máj egészségtanára nézve betegek és épek számára:
korlátozzuk lehetőleg a húsevést! Bárki a kartársak közül
megfigyelhette, hogy a májbetegek sokkal jobban érzik magukat és jobb
egészségnek örvendenek, ha felhagynak a hússal való táplálkozással.
Minthogy a növényi és tejételek a beteg májnak hasznára vannak,
természetes, hogy az egészséges májuak számára szintén előnyösek:
részint mert kevesebb munkára kényszerítik a májat, tehát kimélik,
amennyiben kevesebb méregtelenítendő bomlásanyagot hoznak számára,
részint pedig fokozzák ezáltal működési képességét. A tejjel való
táplálkozásnak ezenkívül az az előnye is megvan, hogy segíti ezeket a
mérges bélbeli termékeket elpusztítani.
A füszerek túlságos élvezete, a gyógyszerek és izgatószerek,
mindenekfelett pedig a szeszes italok szintén nagy kárt okoznak a
májnak. Nem kevésbbé függ a máj egészsége a többi, vele szoros
összefüggésben levő szervek épségétől is, különösen a béltől, mert innen
jut a legtöbb mérges anyag a májba. A bél állandóan tartalmazza a
baktériumok millióit, melyek a vérbe vagy az epébe jutva, jelentékenyen
megváltoztathatják a máj szöveteit. A tejtáplálkozás s az ezáltal
keletkező tejsav által a belek dezinficiálhatók.
Ez okból gondoskodnunk kell tehát beleinknek jó állapotban való
tartásáról s meg kell akadályoznunk eldugulásukat vagy ételrészeknek
bennrekedését. Előrehaladott székrekedés gyakran hoz létre máj- és
epebajokat, különösen epeköveket. Legcélszerűbb tehát, ha a májbetegeket
hashajtókkal és ilyen hatású alkalikus ásványvizekkel kezeljük.
Szükséges természetesen, hogy a gyomrunk is rendben legyen, amit a
táplálékok jó megrágásával érhetünk el leginkább.
Egy másik szervünk is fontossággal bír a máj egészsége szempontjából: a
hasnyálmirigy. _Steinhaus_ és mások a májzsugorodás számos esetében a
hasnyálmirigyen is elváltozásokat észleltek. Másrészt tudjuk, hogy e
mirigy megbetegedésekor – pl. cukorbetegségnél – viszont a máj szokott
szenvedni. A hasnyálmirigybetegségek gyógyászatáról még nincsenek egész
tiszta fogalmaink; az azonban biztos, hogy az ételekben való
mértékletesség nagyon ajánlatos, különösen ami a zsír-, hús- és
keményítőtartalmú ételeket illeti. Minthogy a hasnyálmirigyre ugyanaz a
táplálkozás érvényes, mint a májra, itt is a tej- és a növényi eledelek
játsszák a főszerepet.
A nagyon meleg vidékeken való tartózkodás szintén árthat a májnak, ezt
orvosi gyakorlatomban gyakran tapasztaltam. Mexikónak forró vidékéről
való betegeim mindannyian májmegnagyobbodásban szenvedtek. Többnyire
azonban nem az éghajlat ártalmas, hanem az ilyen éghajlat számára
alkalmatlan életmód, különösen ami az evést-ivást illeti. A
trópuslakónak inkább vegetáriánus és szeszes italok nélküli életet kell
folytatnia, ha egészségét, illetve máját épségben akarja tartani.
Minthogy a májbetegségek épp oly könnyen öröklődnek, mint minden
vérmirigybetegség (voltak eseteim, amikor a májbajok 3–4 nemzedéken át
terjedtek), különösen fontos, hogy májbetegek gyermekeinél alkalmas
óvóintézkedésekkel álljuk útját a betegség fellépésének.