Az előző fejezetben számos kórbonctani, valamint klinikai megfigyelés
alapján megállapítottuk, hogy mi okozza a vénülést, mik a jellemző
tünetei és kimondottuk, hogy a többi krónikus betegségekhez hasonlóan a
vénülés is szükségképpen előrehaladott megbetegedés. Mennél idősebbek
leszünk, annál inkább hatnak ránk a különböző látható és láthatatlan
ártalmasságok, melyek oly nagy számban vannak, hogy lehetetlen magunkat
azoktól teljesen megóvni. Hiszen belélegezzük őket a levegővel,
felvesszük őket táplálékaink révén s ennek folytán a vénülés teljes
megakadályozása jelenlegi ismereteink alapján lehetetlen. De ha
meggondoljuk, hogy a jelenlegi halálozási arány a multéhoz képest
jelentékenyen csökkent, azt a reményt meríthetjük a jövőre nézve, hogy a
mi életünk is meghosszabbítható és a vénülés bekövetkezése is messzire
kitolható. Minthogy a vénülés és a halál közeli vonatkozásban állanak
egymással, alapos reményünk van arra nézve, hogy ha képesek vagyunk a
halál beköszöntését elodázni, – s ez a jelenlegi és a régi halálozási
statisztika egybevetéséből kétségtelen – hasonló történhetik a
vénüléssel is. Teljes bizonyossággal megállapítható; hogy ifjúságunk
tartamát és a vénülés bekövetkezését már jelenlegi ismereteink
segítségével is kitolhatjuk, feltéve hogy azokat a legfőbb béntalmakat
melyek vérmirigyeinket érhetik, kikerüljük. Fontos mindenekelőtt az,
hogy minő állapotban vannak e mirigyek s tőlünk telhetőleg mindent el
kell követnünk, hogy egészséges életmóddal lehetőleg jó állapotban
tartsuk őket. Ezt azonban már nagyon korán kell megkezdenünk, mert a
különféle bántalmak már születéstől fogva hatást gyakorolnak rájuk.
Legjobb helyzetben azok vannak, akik szüleiktől egészséges mirigyeket
örököltek. Ha azonban A szülők pajzsmirigye már degenerálva volt s ez
syphilisnél, tuberkulózisnál, alkoholistáknál és maláriás betegeknél
szokott előfordulni, akkor a gyermekek már sorvadt pajzsmiriggyel
születnek s kisebb ellentállást tudnak mindennemű bántalmak ellen
kifejteni. Ha tehát az állam hosszú életű utódokról akar gondoskodni,
úgy a fentemlített betegségekben szenvedő egyének házasságát nem szabad
megengednie, mert hiszen az ilyen házasságból származó gyermekek nemcsak
testileg, de szellemileg is visszamaradnak.
Igen nagy fontossággal bír a csecsemő életképességére nézve, hogy
_anyatejjel_ tápláljuk. Minthogy az újszülött vérmirigyei még nincsenek
kifejlődve, nem tudják őt a fertőzésektől és mérgezésektől megvédni; az
anyatej által azonban a vérmirigyek váladékával, mely szintén a tejbe
megy át, tápláljuk őt. Első életéveikben tehát tejtáplálékra kellene a
gyermekeket fogni, mert a húsban előforduló mérgek ellen pajzsmirigyük
csekély kolloid- vagyis jódtartalmánál fogva nem tud védelmet
szolgáltatni. Számos szerző kísérletileg is kimutatta az anyatej
fontosságát. Látták pl., hogy az anyjuktól táplált kis kutyák sokkal
egészségesebbek az ugyanazon hajtásból származó ama kutyáknál, melyeket
tehén- vagy forralt tejjel szoptattak. Az embert embertejjel kell
táplálnunk, vagy ha ez nem volna lehetséges, akkor olyan állatokéval,
melyeknek teje legjobban hasonlítható hozzá. Ezek a szamár-, kecske-
vagy kancatej. Egészséges állatok tejét nyers állapotban kell élveznünk.
E kérdésről később még bővebben fogunk beszélni, amikor is főleg a
kecske tejének hasznosságára mutatunk, melynek eltartása is sokkal
kevesebbe kerül, mint a tehéné.
Fontos továbbá minden alkalommal megkérdezni betegünket, hogy átesett-e
már ifjúkorában valamely fertőző betegségen, mert ezek elsősorban
képesek vérmirigyeinket megtámadni. Igen káros a gyermekre nézve az
alkohol, ezért látjuk például, hogy a Felső-Magyarországon élő tótok
gyermekei, szüleiktől pálinkát kapva, visszamaradnak fejlődésükben.
Gyermekeknek alkoholt adni bűn, melyet törvényileg kellene büntetni. Az
ilyen gyermekek nem nőnek, ami szintén azt bizonyítja, hogy az alkohol
hatást gyakorol a pajzsmirigyre és valószinűleg az agyalapi mirigyre is,
mert ezek azok a mirigyek, amelyekről kimutattuk, hogy a test
növekedését befolyásolják. Később egyébként még fontosabb bizonyítékokat
fogok felhozni arra nézve, hogy az alkohol, nagy adagokban szedve,
károsan hat vérmirigyeinkre.
Nagy fontossággal bír a gyermek nevelése is. Szükséges volna, hogy úgy a
szülők, mint a tanítók rendszeresen megmagyaráznák nekik a legfontosabb
egészségi szabályokat. Kézzelfogható módon kellene őket a testüket
fenyegető bajokra figyelmeztetni és szigoruan kellene őket az egészségi
szabályok, különösen a tisztaság megtartására szorítani. Ilyen célszerű
egészségi nevelés bizonyára megakadályozná a fiatalkori vénülés
létrejöttét. Figyelnünk kell lelkületük egészségére is, melynek tanítása
iskoláinkban nézetünk szerint jóval fontosabb volna mint a latiné és
görögé. Bele kell oltanunk a gyermekkorban oly fogékony lélekbe a
szépművészet, zene, festészet stb. iránti szeretetet. Előnyösnek tartom
azt is, hogy a gyermek nevelése vallásos alapon haladjon. Vakbuzgóságtól
persze tartózkodnunk kell, de az igazi vallásosság meg fogja akadályozni
a gonosz szenvedélyek és a bűnös hajlamok kitörését. Már pedig a
szenvedélyek nagy mértékben megrövidíthetik az életet s ennélfogva
mindent el kell követnünk azok legyőzésére. A lelki egyensúly és a
megelégedettség a leghatásosabb arra nézve, hogy a vénülést
megakadályozza s életünket meghosszabbítsa s ebben a vallás nagy
szolgálatokat tehet. Gyermekeknél különösen ki van fejlődve az utánzás
ösztöne. Szükséges tehát, hogy iszákos szülők gyermekeit környezetükből
kiragadjuk és állami nevelőintézetbe adjuk. Ez ugyan sok pénzébe kerülne
az államnak, de mindenesetre kevesebbe mint az ilyen egyéneknek
börtönben és elmegyógyintézetekben való eltartása.
Az alkoholon kívül nem kevésbbé kártékony gyerekeknek az erős kávé és
tea. _Strümpell_ írta az ő belgyógyászatában: Azon akut és krónikus
mérgezéseknél, melyek nemcsak gyors, de sokáig tartó elmebetegségi
állapotokat hoznak létre, nagy szerepet játszik az alkohollal és az
izgató szerekkel való mérgezés. Különösen gyermekeknél káros az
ilyenekkel való visszaélés, amely óriási számú elmekóros betegséget hoz
létre. Dr. F. _Heyn_ kimutatta, hogy az idiotizmust (hülyeség) 17·6%
esetben az alkohol, kávé és tea élvezete okozta. Egy 15 évvel ezelőtt
megjelent közleményben írja _Trüper_, hogy terhes asszonyok is
óvakodjanak az alkoholtól és kávétól, mert az ezek túlságos élvezetéből
eredő káros hatás még évekkel a szülés után is mutatkozik.
Már a gyermekkorban meg kellene előzni az alkoholizmust azzal az
észszerű gondoskodással, hogy annak, valamint a mértéktelen dohányzásnak
káros hatását rendszeresen és behatóan tanítanók. Szigorúan meg kellene
tiltani a szesz és a dohány élvezését a pubertás (nemi érés) előtt, mert
eddig az életkorig a mérgek ellen megvédő vérmirigyeink még nincsenek
kifejlődve. Ivarérés közeledtekor a nemi élet veszedelmeire is fel
kellene gyermekeink figyelmét hívni. Ezt azonban, hogy baj ne essék,
körültekintő módon kell elvégezni. Legjobban értenének ehhez a szülők; a
leányt az anya, a fiút az apa világosítsa fel.
Hogy a nemi fertőzések veszedelmét kikerülhessük, korán kellene
házasodnunk. Sajnos, ez külső okoknál fogva csak leányoknál lehetséges,
bár ezek is jól teszik, ha testi és szellemi kifejlődésükig, tehát
legalább 20 éves korukig várnak. Hogy a házasságnak ezenkívül más haszna
is van, arról külön fejezetben fogunk szólni. A boldog családi élet
bizonyára hatalmas eszköz a hosszú ifjúság megőrzésére és az élet
meghosszabbítására. A jól sikerült gyermek a föld legnagyobb boldogságai
közé tartozik s bár Solon tagadja, hogy az ember halála előtt boldog
lehetne, mégis éppen egy számos unokától körülvett nagyapáról vagy
nagyanyáról lehetne ezt állítani; mert hiszen ők _Schopenhauer_ szerint
halhatatlanok, amennyiben húsuk és vérük örökké fog élni unokáikban.
Vannak azonban a házas életben is fenyegető szirtek s a legnagyobb
viharok olyankor szoktak keletkezni, amikor az asszony, különösen ha
azelőtt szép és hiú volt, a »változás« éveibe lép. A petefészkek
visszafejlődnek s eltekintve attól, hogy ez az idegrendszert és a
kedélyállapotot kedvezőtlenül befolyásolja, hozzájárul még ehhez az
eltünt szépség fölött való bánkódás, melyeknek pedig oly sok diadalt
köszönhettek. E szép asszonyoknok ilyen években beálló szörnyű
lelkiállapotát találóan jellemzi Yvette Gilbert »Les demi-vieilles« cimű
regényében, melyben többek között ezt írja: »Szeretnének fiatalok
maradni, csúnyaságuk fokozatos közeledését elrejteni és keresik az
alkalmat, hogy a szerelemből újra hörpinthessenek. Sóhajtoznak a mult
fölött, és ha küzdenek is az idő ellen, mégsem tudják azt haladásában
feltartóztatni.« Boldog az az asszony, aki ilyen súlyos lelkifájdalom
közepette szerető férjtől és gyermekektől van körülvéve, különösen, ha
emellett boldog nagyanya is; de mit tegyen ilyenkor egy szegény
elhagyott aggszűz vagy özvegy? Elmaradhatatlan megviseltetéseknek lesz
kitéve, levertségét környezete nem enyhíti s egyetlen vigasztalását
hasznos foglalkozásokban, különösen a jótékonyság gyakorlásában és a
betegek és szenvedők ápolásában keresheti. Megfoghatatlannak találom,
hogy a vagyonos osztály leányai nálunk Magyarországon miért nem tanulják
meg a betegápolást, ahogy azt Angliában és Amerikában teszik. Ahelyett,
hogy mint aggszüzek gyászos és céltalan életet folytatnak, inkább
embertársaiknak szentelnék magukat, hogy azok szenvedéseit enyhítsék,
mert munka és elfoglaltság a legkitünőbb eszköz a korai elvirágzás
ellen.
Gyakran megfigyelhetjük, hogy idősebb emberek, akik minden
foglalkozásuktól visszavonultak, gyorsan vénülnek és csakhamar befejezik
életüket. Ebben a kérdésben azonban mértéket kell tartani, mert az, aki
nem szán magának munka közben időt a pihenésre, aki kerüli a napfényt és
a szabad levegőt, rendszerint hamar vénül és hajlamos a betegségekre.
Közismert tény, hogy a falusi parasztok, akik jórészt szabad levegőn,
forró napsütésben dolgoznak, sokáig maradnak ifjú és friss erőben és
igen magas életkort érnek el. Ezeknek az embereknek arra sincsen
szükségük, hogy a létért folyó küzdelem idegizgató harcában részt
vegyenek, ahogy ezt a városlakóknál láthatjuk. A rendtársak és a
szegényházak lakói is magas kort érnek el szabályozott életmódjuk és
nagy mértékletességük folytán. Igen korán kelnek és feküsznek és
mindenekfelett nincsenek kitéve azoknak a bajoknak, melyekbe a becsvágy
és a pénzhajhászás kerget bennünket.
Legutóbbi római tartózkodásom alatt érdekes megfigyelést tettem ez
irányban. A kapucinus kolostor katakombáiban igen sok elhalt szerzetes
koponyája hevert s feltünt, hogy csaknem mindegyiknek hiányzottak az
elülső fogai. Ez érdekes ellentéte volt annak a megfigyelésnek, amelyet
előző nap tettem a Forum Romanumban több keresztény mártir koponyájának
fogain. A fogak itt kivétel nélkül jó állapotban voltak, zománcuk vakító
fényben ragyogott, mintha csak tulajdonosuk tegnap, nem pedig 2 évezred
előtt halt volna meg. Már a fogaknak ezen kitünő állapotából is,
eltekintve csontvázuk más részeitől, arra következtettem, hogy ezek a
férfiak igen fiatal korukban szenvedtek vértanúhalált, míg a szerzetesek
mellső fogainak hiánya magas kor elérésére engedett következtetni.
Mértékletesség mindenben a legbiztosabb ut a sokáig tartó ifjúsághoz és
a hosszú élethez. Ételeink és italaink révén, akarva nem akarva, óriási
mennyiségű káros anyagot veszünk magunkhoz. Leginkább vonatkozik ez a
hústáplálkozásra, mert a húsemésztésnél keletkező mérgek nagy mértékben
igénybe veszik legfontosabb méregóvó vérmirigyeinket, a pajzsmirigyet,
májat és vesét. A tejvegetáriánus kosztot vajjal és tojással tartom a
legcélszerűbbnek, bár naponként igen kevés húst fogyasztani nem tartom
éppen károsnak. A gyümölcs élvezete, így pl. naponként egy pár narancs,
nagyon ajánlatos.
Izgató szereket csak igen kis mennyiségben élvezzünk. A különböző borok
és a sör, kis adagokban élvezve, nem mondhatók károsnak. Ha azonban
valaki még ennyit sem bír el, jobban teszi, ha lemond róla. Igen káros a
dohánnyal való túlságos visszaélés. Hogy a túlságos dohányzás okozza
leggyakrabban a véredények elmeszesedését, az bebizonyított tény. A
dohány azonban mégis egyike a legfontosabb izgatószereinknek, amely már
nem egy embert buzdított szellemi munkára, emeli a jókedvet és képes a
lelki lehangoltságot enyhíteni. Ebből könnyen érthető azután, hogy
vannak emberek, kik inkább rövidebb ideig akarnak élni, semhogy a
dohányzásról lemondjanak. Aki sokáig akar jó egészségben maradni, az
gondoskodjék arról, hogy ablakai éjjel-nappal, ha nem is egészen, de
legalább részben, nyitva legyenek. Ha azután az olyan ember, aki mindig
szabad levegőhöz van szokva, egy gőzzel fűtött és sűrű füsttel teli
kávéházba vagy szállodába lép, rögtön meg fogja érezni a kellemetlen
változást és sietve hagyja el ezeket a helyiségeket. Ha a tuberkulózis
ellen észszerűen akarunk küzdeni, miért nem gondoskodunk arról, hogy
bármely helyen, ahol emberek találkoznak, belégzésre alkalmas, tiszta
levegőt találjunk? Az építkezési egészségügyi szabályzatokat
mindenesetre még jobban szigorítani kellene s a szellőztetést, úgy mint
a kórházakban, kötelezővé kellene tenni; mert ami a betegnek jó, az az
egészségesnek annál inkább válik hasznára. Nagy jelentőséggel bír az
alvás szabályozása is. Ennek fontosságát legjobban láthatjuk azokon az
embereken, kik egy-két éjjel nem aludtak és ennek folytán jóval
öregebbeknek látszanak. Habár a 6–6½ órai alvás egyeseket csak kevéssé
üdít fel, mégsem tartom a hosszabb, 7½–8 óráig tartó alvást előnyösnek.
Gyermekeknek és asszonyoknak, különösen vérszegény leányoknak,
megengedhető a hosszú alvás.
Említettem már, hogy a vénülés nem egyéb mint krónikus önmegmérgezési
állapot. Szükséges ennélfogva, hogy szervezetünk összes zsilipjeit
megnyissuk, hogy e mérgek eltávozzanak, amit úgy érünk el, hogy ha a
vesék, a belek és a bőr működését fokozzuk. E helyen csak azt említem
meg, hogy a megfelelő étrendet tartom legcélszerűbbnek a rendes
székmenetre. Rendszeresen szedve a hashajtókat, azok csak fokozzák a
székrekedést, mert gyöngítik a bél izomzatát és a bélingerek gyors
hatását. Figyelnünk kell arra, hogy napjában egyszer legyen székünk,
azonkívül ajánlatos hetenkint egyszer hashajtót bevenni, hogy az erősebb
bélmozgások kivigyék az esetleg visszamaradt székrészleteket.
A vese és a bőr működését legjobban fürdők, izzadási folyamatok,
valamint észszerű ruházkodás és bizonyos mértékben testmozgások által
fokozhatjuk. Kitünő egészségi intézkedésnek tartom, ha hetenként egy
izzasztófürdőt veszünk; azonkívül minden szabad percünket töltsük a
szabadban való mozgással. Vannak továbbá gyógyászati eljárások is,
melyekkel a vénülés kitörését és jellemző tüneteinek fellépését
befolyásolhatjuk. Megkísérthetjük vénülőknél a vérmirigyek csökkenő
működésének fokozására a pajzsmirigy-, petefészek-, vesekészítmények
adagolását, amit számos klinikai tapasztalat is bizonyít. Hasznosnak
bizonyult bizonyos esetekben a pajzsmirigy fontos alkatrésze, a jód is,
mely befolyásolja a vérkeringést, amennyiben _Huchard_ szerint tágítja
az ereket és a vérnek az erekben való belső surlódását kisebbíti
(Romberg). Ezenkívül az arzén és a vas is hasznosnak bizonyultak a
vénülés gyógyításában, különösen nőknél.
III. A MÉREGTELENÍTÉSI FOLYAMATOK TESTÜNKBEN ÉS AZOKNAK ELŐMOZDÍTÁSA
EGÉSZSÉGI RENDSZABÁLYOKKÁL.