A zuáv azt mondta Pierrenek, hogy itt a dohány, gyujtson rá.
– Nem szoktam – felelt Pierre – aztán a madárnak se jó… az édesanyám
olyan sokáig gyüjtötte a pénzt, amig megvette… nézze…
Megint fölhajtotta a kendőt és a zuáv is belebámult a kalitkába.
– Szép madár – szólt.
Egy ideig csönd volt, a többi katona bóbiskolt és a zuáv azt mondta
Pierrenek, hogy Franciaország egészségére huzzon egyet a pálinkás
üvegből.
– Nem szoktam – felelt Pierre.
Erre aztán az egyik katona nagyon nevetett a sarokban és miközben pipára
gyujtott, megjegyezte, hogy mért nem maradt akkor a szürke öreganyja
mellett, ha olyan rongy katona, hogy még csak nem is iszik.
A zuáv mosolygott és még egyszer Pierre felé tartotta az üveget.
– No erre az ijedtségre inni kell – biztatta.
Pierre letette a kalitkát és ivott. De nagyon mulatságos arcot vágott
utána és mosolyogtunk mind rajta.
Aztán vidám lett és hogy a többiek elkezdtek énekelni egy igen együgyü
nótát a katonai egyenruháról, ő is velük dudolt. A zuáv a pipájával a
kalitkán verte hozzá a taktust. Már akkor nagy volt a füst és dulakodott
két katona. Csak tréfából vagdosták egymást a padhoz, ugy, hogy a dijoni
kisasszony halálra ijedt a tulsó sarokban.