A Magdolna asszony anyja éppen akkor halt meg, amikor a legnagyobb
szüksége lett volna rá. Egyedül maradt az apjával, aki járt a dolga után
és minden jóakaratával gondoskodott az anyátlan kis lányról, de nem
tudta pótolni az asszonyt. A pici lányból nagy kisasszony lett.
Regényeket olvasott és teleszítta magát azoknak a bölcseségével. Olvasta
a rossz asszonyok történetét, angyalok bukását és olykor elmélázva
csukta be a könyvet, hogy elgondolkozzék azon, vajjon miképpen viselte
volna magát ő abban a helyzetben…
Aztán egy szürke novemberi napon az apja példálózni kezdett előtte és
nemsokára bemutattak neki egy fiatal embert, aki később a férje lett.
Egyszerü, köznapi ember volt. Nem találta meg benne a regények ideálját,
álmainak héroszát és mivelhogy nem volt anyja, elkeseredett.
A férje udvarias, előzékeny ember volt, de csak ennyi. Az asszonyt
bálokba vitte, szép ruhákat csináltatott neki és nem vigyázott rá. És
történt, hogy egyszer csak megtalálta a regényei hősét és elbukott ő is,
mint a regények asszonyai, akik küszködnek, sirnak, szenvednek,
menekülnek a férjükhöz, a gyermekükhöz, az anyjukhoz és végtére is csak
elbuknak. Hogyne bukott volna ő el, aki nem menekülhetett a férjéhez,
nem csókolhatta meg a gyermekét és nem hajthatta földi szenvedélyektől
izzó fejét az anyja kebelére.
Elbukott és oly naiv volt, hogy sohasem gondolkozott az élete során.
Mint valami tizenhatesztendős leány, aki csókolózott a jogászgyerekkel
az imént és minden mélyebb erkölcsi kritika nélkül tér meg este az
apjához, ugy tért ő meg a férjéhez, mintha a legtermészetesebb dolog
volna, hogy ő szeret valaki mást és szereti a férjét – is. Csak éppen
azt az izgatottságot érezte a férjével szemben, amit a kis leány az apja
előtt.
És csak nagyon későn, amikor az a másik egy tervvel állott elő, jutott
eszébe, hogy mélyebben megfontolja a dolgot, s éppen ezért egy csillagos
tavaszi estén kinyitotta az erkélyajtót, a küszöb elé vonszolta puha
karosszékét s csöpp lábait egymásra rakva félig lehunyt szemével valami
bolondos, forgó, messze csillagba mélyedt és gondolkozni kezdett.