Egy csillagos tavaszi estén kinyitotta az erkélyajtót, a küszöb elé
vonszolta puha karosszékét és csöpp lábait egymásra rakva, félig lehunyt
szemével valami bolondos, forgó, messze csillagba mélyedve gondolkozni
kezdett egynémely dolgokon.
Lenn a köruton fecsegve, zajjal tért haza a munkásnép. A durva csizmáik
kopogtak az aszfalton, az épülő házak tót munkáslányai vihogva, kacagva
kergetőztek, és ha valamelyiket elfogta a többi, kórusban nevette ki a
lassan vonuló, cammogó tömeg. Az apró gyerekek az anyáik után
kiáltoztak.