– A Berzsenyi-palota úgy ki van világítva, hogy az egész Nádor-utcza
fényben úszik. A Fürdő-utczától az országházig hármas kocsisor. A portás
ünnepi díszben: Dsingiszkán süvegével és jogarral. A fogatok a kapun úgy
járnak be és ki, mint a cselédek a krájzler-bolt lépcsőjén. Benn nagy
estély, czigánynyal. Az uj idők találmányaival megkorrigált ezeregyéj.
Majdnem az összes termek tárva. A tánczteremben és a körülötte lévő
helyiségekben akkora emberár hömpölyög, a minőt csak nagy hazafiak
temetésén látni. Az urak egymás lábára hágnak és a hölgyek
alkalmazkodnak a viszonyokhoz. Csak a dohányzó mellett van egy csöndes
zug: a könyvtárterem, mely nem esik a nagy útvonalba. Ez a csöndes zug
feltűnik mindazoknak, a kik bizalmasabban óhajtanak beszélgetni. A
csöndes zugban egy órától kettőig a következő párbeszédek hangzanak el:
–
Az egyik Gabnaffy fiu. – És végre itt vannak a likőrök. No, nagy
szakértő, mit szólsz hozzájok?
Dr. Czápa. – A pezsgő óriási, a szivarok elsőranguak, hanem a likőrökhöz
nem ért az öreg. Ámbár ez a Prunellière itatja magát. (Tölt és iszik).
A Gabnaffy fiu. – Ird fel egy czédulára, hogy miijen likőrt akarsz, és
jövőre lesz.