Elza. – Hála istennek, nincs ok az aggodalomra…

Pálma (még folyvást aggodalmasan). – No, tudod, a szívbajosoknál… és

neki szervi szívbaja van, ugy-e?… (Elza tagadóan rázza a fejét.) Persze,

az ember nem tudhatja, mert ezek az orvosok olyan megbizhatatlanok!…

Mást mondanak a környezetnek és mást beszélnek kinn a világban… Én is

azt hiszem, hogy túlozzák a dolgot… De annyi, fájdalom, igaz, hogy a

szive nincs rendben, és a szívbajosokra nem lehet eléggé vigyázni… Az

ember azt hinné, hogy semmi bajuk… szinte virágzanak… aztán egy

fölindulás és végük van, máról holnapra!…

Elza. – Nem tudom, ki beszélte tele a fejedet ilyen riasztó

jövendölésekkel… De biztosítalak, hogy anyám állapota nem ilyen komoly…

Egy kis meghűlés az egész.

A Berzsenyi-leányok tizenkét vőlegénye: Tollrajzok a mai Budapestről · 第 49 / 113 题