Pálma (aggodalmasan). – Mindig mondtam, hogy nem vigyáz eléggé magára,
de soha se hallgatott rám. Különösen régebben; persze te arra nem
emlékezhetel… Akkor ti még kicsik voltatok. Hányszor mondtam neki:
édesem, téged meg fog ölni a táncz!… De lehetett is ő vele beszélni!…
Magam is afféle kis bakfis voltam akkor, és képzelheted, hogy nem
gondoltam semmi rosszat… De a mint elnéztem, milyen szilajon tudott
mulatni… Az egész élete egy táncz volt!… Az embernek arra kellett
gondolnia, hogy egyszerre csak kitánczol a világból!…
Elza. – Azt hiszem, egy kicsit túlzod a dolgot. Különben is, ez régen
volt, és a mi régen volt, talán nem is igaz… Annyi bizonyos, hogy most,
és mióta az eszemet tudom, ellenkezőleg nagyon is vigyáz magára…
Pálma (részvéttel). – Ó, nagyon jól teszi!… És ti is édesem, vigyázzatok
rá!…