Alfréd. – Nem felejtem el. Maguk engem a kis Disraelinek csúfolnak.
Disraelinek még nehezebb volt a dolga; mégis elérte, a mit akart. És ha
már erről beszélünk, még egyet. Disraeli, hogy függetlenné legyen, hogy
megszabaduljon az adósságaitól, egy ötven éves gazdag özvegyet vett
nőül. Mondhatom, nem tudok szerencsésebb frigyet ennél a
raison-házasságnál. Disraeli a leggyöngédebb és a leghűségesebb férj
volt, felesége pedig a legboldogabb asszony a világon.
Elza. – Maga eltévesztette a hivatását. Magának verbunkosnak kellene
lennie. Olyan meggyőzően tudja mondani: »Csapj fel pajtás katonának!« –
hogy ennek bajos ellenállni. Csak egy baj van. Vagy voltaképpen kettő.
Alfréd. – Halljuk.
Elza. – Az egyik az, hogy Blankát – a legszigorúbb titoktartás terhe
alatt mondom – éppen a napokban kérte meg egy valóságos herczeg, a ki
mellesleg dragonyos főhadnagy. Mit szólna ez a Vadölő, ha megtudná, hogy
a sógornője egy Disraelihez készül feleségül menni, a ki még csak ezután
lesz Disraeli, a Lord Beaconsfield czímről nem is beszélve?!
Alfréd. – És maga komolyan gondol erre a Sassaparilla herczegre, a ki,
ha a hozományra nem kap előleget, a vadászatok után el fog párologni?!
Elza. – Hát tegyük fel, hogy el fog párologni. Maga akkor is csak egy
reménybeli Disraeli marad. Nehéz az eset, barátom. A parvenük
arisztokratábbak a várgrófoknál. Csak nemrégiben történt, hogy
kikosaraztunk egy ideális kérőt, pusztán azért, mert nem nagyon régen
rendezte a vallási ügyeit. Nem hiszem, hogy maga nagyobb engedékenységre
tudná hangolni a családot, arról a csekélységről nem is szólva, hogy
engem még nem győzött meg.
Alfréd. – Sebaj. Az idő a legnagyobb tanítómester. Gondolkozzék az
ajánlatomról, Elza; gondolkozzék még egy darabig!
Elza. – Félek, hogy nem fogunk lefelé liczitálni.
Alfréd. – Erre az inzultusra kénytelen vagyok latba vetni még egyet.
Lady Beaconsfield, ha Apollo-szobrot látott, így szokott sóhajtozni: »Ez
semmi; de ha önök az én Dizzymet a fürdőben látnák!«…
Elza. – Maga a legszemtelenebb ember, a kit valaha láttam.
Alfréd. – Ez a kedvező itélet reményt nyujt arra, hogy gondolkozni fog
az ajánlatomról.