Elza. – Két nappal az eljegyzés után, vagy két nappal az esküvő előtt,
vagy akár két nappal az esküvő után… ez nem változtat azon, hogy
levonjam az összes konzekvencziákat. Mindenesetre okosabb, hogy most
jöttem rá… mert ha ez két nappal az esküvő után történik, biztosíthatom,
hogy rosszabb volna, és nem csak én rám nézve.
Miklós (látván, hogy az eset komolyabb, mint hitte). – Kedves Elza! Maga
most nem beszél komolyan; magából csak a harag beszél. Valami történt…
el sem képzelhetem, hogy micsoda… a mi igen megbosszantotta… és a miért
meg akar szekirozni… Azt gondolta magában: no, rá fogok ijeszteni erre a
huszárra!… de ez a huszár egy cseppet se ijedős. Tudja, hogy csak neki
volna oka a haragra, és előre kijelenti, hogy jövőre a szeszélyeket nem
fogja tűrni. De fölteszi, hogy valami félreértés okozhatta ezt a
szeszélyeskedést, és hinni akarja, hogy az egész makranczosság csak
faxni, a minő hölgyecskéknél előfordul. Azért, bár a rend az, hogy a
rossz kislányokkal szigorúan kell bánni, ez egyszer nem úgy felel a
levélre, a hogy kellene, hanem megvárja a magyarázatot. Szóval,
iparkodjunk nyugodtan beszélni.
Elza. – Iparkodjunk nyugodtan beszélni.
Miklós. – Nos hát, én egy szót se hiszek abból, hogy maga engem már nem
szeret; ezt csak most mondja, dühében, az ellenkezőt pedig már nem
egyszer mondta, s nekem mindenesetre kellemesebb az ellenkezőt hinni. Ez
egy. A másik az, hogy én is szeretem magát (Elza a fejét rázza); ezt
maga igen jól tudja… Mi több: maga nekem már a jegyesem… E szerint
megkövetelhetem, hogy feleljen a kérdéseimre nyugodtan. Mit jelent ez a
komédia? Miért haragszik? Mi izgatta fel?
Elza. – Édes barátom, maga téved. Én komolyan beszélek; rémkomolyan. És
nem is haragszom, csak átkozottul szomorú vagyok.
Miklós. – Ez nem felvilágosítás.
Elza. – Ha egyszer jónak látja illendő hangon kérni: megkaphatja a
fölvilágosítást. Azt már nem tudom, hogy kielégítőnek fogja-e találni?…
De elmondhatom, a mit tudni óhajt, föltéve, hogy nem ilyen nyers hangon
kivánja, és nem beszél velem úgy, mint egy hadbíró a
katona-szökevénynyel. Mondom, hogy ennek a hangnak már semmi értelme.
Mától fogva idegenek vagyunk, és ez az erélyes hang nem hat rám többé, a
mióta tudom, hogy csakis a hangja erélyes.